2010. augusztus 31, 22:48, kedd




Minden nap azt hiszem, hogy agyilag már nem kerülhetek mélyebbre, aztán kiderül, hogy mégis. Pedig még csak azt sem mondhatom, hogy fizikailag dögrováson vagyok, hiszen itt van Vili, az állatok körül megcsinál gyakorlatilag mindent, nekem annyi feladatom van, hogy az íróasztal körüli tennivalókat intézzem. És az egy dolog, hogy nem haladok, de hogy a nemhaladás közben miket művelek...

Mert persze, front van, de az már enyhe túlzás, hogy szombat reggel még tisztában voltam azzal, hogy szombat van, de estére nálam már teljes meggyőződéssel vasárnap volt, pedig nem is. Nem veszem észre, ha egy autó áll a nyílt udvaron, bő 10 méterrel az orrom előtt, és csodálkozva kérdezem Vilit, hogy miért nem állnak be. Folyton éhes vagyok, de nem bírok enni, folyton álmos vagyok, de aludni azt nagyon tudok, a délutáni felborulásból magamhoz térve egyből azon agyalok, hogy le kéne dőlni egy kicsit.
Tegnap este, a sokadik ébredésem után már eljutottam addig, hogy kínomban megittam egy Red Bullt, ami véletlenül volt itthon, merthogy nagyon nem szoktam efféle turbólónyálakkal élni. Életemben egyszer próbáltam ki, mikor szintén határidős-pötyögős melóm volt. Megittam egy dobozzal, majd egész nap kattogó szemüreggel ültem a monitor előtt, és tizensok órán át remekül elvihogtam azon, hogy ha bármerre elfordítom a nyakamat, olyan, mintha le akarna esni a fejem. Eme elmélyült tevékenység sajnos megakadályozott a tényleges munkával való tényleges haladásban, úgyhogy igazából nem voltak komoly illúzióim, hogy a tegnap esti red Bull lendít a helyzetemen, de olyan szinten le voltam lassulva, hogy muszáj volt kipróbálni.
Végülis hatott a maga módján... Annyi időre még ébren bírtam maradni, hogy megejtettük az esti távbeszélgetést a párommal, majd felborultam, és kattogós álomba merültem. Legalább ötször felébredtem (felfázásból fakadó kirohangálás, kutyaugatásra elnyújtott "KUUUUUUUUUUUUSSSSSSS!!!!!"-sal történő nőies reagálás, kismacskákra felébredés, ill. Ciccbull megintése, hogy ne akarjon a szekrényajtón át lyukat kaparva bemászni a kultúrruháim közé), de talán a Red Bull hatására elalvás után egyrészt felvettem a megszakított álom fonalát, másrészt pedig rém hisztérikus hangulatban voltam, és folyamatosan kiborultam mindenen. Álmomban végigbőgtem az éjszakát, mert Citrom átkerült egy öreg néni tulajdonába, akinek az örökösei nem akarták visszaadni a kecskét, viszont szadista vigyorral ecsetelték, hogy mesterséges termékenyítéshez ki fogják tépni az összes szőrét (azóta is keresem a szakmai összefüggést, de még nincs meg.) Az utolsó jelenet az volt, hogy családi ebéden voltam, amin szintén kiborultam, meg a kecskét sem sikerült visszaszerezni, senki nem érezte át az életem nagy problémáit, ráadásul Anyu a konyhában összekeverte a maradék tésztát a gombapörkölttel, miközben nekem az ablakon kellett bemásznom, és üvöltve bőgtem, hogy "mijaf@sznak kellett összekeverni?????" (Pardon, dehát idézni csak pontosan és szépen.) Aztán szerencsére csörgött a telefon és felébredtem, felvettem a telefont, hektikusan hallóztam, majd egy idő után rájöttem, hogy nem is az csöng.
Ilyen kedélyesen kezdődött a napom. A fronthatás örömére egész nap csak kínlódom-döglődöm, nem megy semmi. Redbull már szerencsére nincs, gondoltam, mindent meg kell próbálni, blogíráshoz lenyúlok egy doboz sört Vili készletéből.

Nem tudom, hogy csináltam, de itt a gép előtt vettem észre, hogy sör helyett sikerült egy doboz macskakonzervet magamhoz rántanom.

<< 2010. augusztus 31, 23:50, kedd 2010. augusztus 30, 00:10, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)