2010. szeptember 13, 21:40, hétfő




Nem túl nagy öröm, ha valaki nagyobb bajban van, mint mi, de ilyenkor illik megbecsülni a jó dolgunkat, és lehetőségeinkhez mérten segíteni.

�?gy történt ez ma is, mikor gyorssegélyként vittünk némi kutyakaját egy környékbeli barátunknak, aki igyekszik az állatartási kultúrával hadilábon álló községében fejlesztgetni az állapotokat. Eredetileg úgy terveztük, hogy csak viszünk, és nem hozunk, dehát tévedni emberi dolog, nekem meg kiváltképp rossz szokásom.

Egész sokáig tartottam magam, pedig már a kipakolás elején kiszúrtam a szőnyegen keservesen nyivákoló kis feketét. Már készültünk elköszönni, mikor nagy sóhajjal megkérdeztem, mi van az aprólékkal, már a hangja se tetszik...



Kidobták, és nincs jól. És tényleg: kopogósra száradt, csont és bőr, csökött kis félholt vakarcs, már mászkálnia kéne, de jártányi ereje sincs. Barátnőmnek van most épp elég baja, kértünk egy dobozt és elhoztuk a csöppséget.



Fecskendőből ivott egy kis kecsketejet, és hálája jeléül erőtlen dorombként vacogva recsegett egy kicsit. Holnap az állatorvosi rendelőben kezdjük a napot, kéretik drukkolni.

http://www.zakuszkatanya.hu/images/PICT0008_2.jpg


<< 2010. szeptember 14, 16:34, kedd 2010. szeptember 11, 21:10, szombat >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)