2010. szeptember 14, 16:34, kedd




A kis fekete vakarék este olyan rosszul volt, hogy beletörődtem: nem éri meg a reggelt, vagy ha el is jutunk vele a rendelőig, az altatáson kívül nem lesz más megoldás.


Este mind a sírása, mind a testtartása halálközeli volt, és nem elég a kiszáradás, a csontokra tapadó bőr, de ráadásnak volt hasmenés és hideg test… Betettem alá egy melegítőpárnát, és előre féltem a reggeltől, hogy egy haldokló vagy halott kölyköt találok-e majd.

A kérdés megoldódott magától; a C variáció nyert. Reklamáló kismacskaüvöltés riasztott a zárt ajtón át (természetesen nem hoztam be a szobámban lakó 3 másik kölyökhöz, nehogy összefertőzze őket.) Az ominózus üvöltés messze volt a vitalitástól szétcsattanó macska hangjától, de lényegesen jobb volt, mint tegnap. Ez persze még mindig nem jelenti azt, hogy a macsek rendben van, az viszont tény, hogy a várthoz képest nem stagnált/romlott az állapota, sőt megkockáztatom, hogy a melegítés-kecsketej kombó csodát tett.

A csoda inkább az előzmények ismeretében volt érzékelhető, a rendelőben már a dobozba történő puszta bekukkantás után azt a szakvéleményt kaptuk: legjobb lenne elaltatni az oldalán heverő aszott, borzas csontkupacot. Nem vagyok híve a mindenáron életben tartásnak, van, amikor el kell tudni engedni a hozzánk kavarodott élet-maradékot, ez is ilyen esetnek tűnik – én viszont láttam tegnap este is, és most sokkalsokkal jobban van. Tejóég, néz rám Viktor, akkor milyen volt tegnap??

A vakarcsot kiteszi a vizsgálóasztalra hanyattfekve, vakarcs erőtlenül vonaglik, hosszú másodpercekig küzd szikkadt kis testével, hogy az oldalára evickéljen, és hol van még a hasravergődés… Rossz nézni, tényleg. Az ember azt gondolhatja – joggal – hogy a kiszáradáson meg a valószínűsíthető súlyos fertőzésen kívül egyéb baja is van, kéretik elővenni a sosemvolt józan eszünket, bónuszmacera, cicafos, fertőzésveszély, miközben van otthon legalább 16 nyakamon maradt macskám.

-Mi legyen?
-Megpróbáljuk.

Kisvakarcs – mintha igazolni akarná irracionális döntésem szakmai megalapozottságát – mindeközben remegő lábakkal imbolygó félülésbe nyomja magát, majd felborul. Semmi sem tökéletes, csókolom, de részemről igyekszem. �?llatorvosi fejcsóválás, motyogás valami bogaras nőről (ki a fene lehet az?), és már mennek is az injekciók a zsebmúmiába. Gyenge sivalkodás, a harmadik injekció után szabadul, megvakarom a homlokát (sebszerű kis rohadások is vannak ám rajta…), ő meg recsegős dorombban tör ki, és félig borulva nekitörleszkedik az ujjamnak. Csontvázcica talán 4 hetes, eddigi létezésében inkább csak haldoklott, de nagyon élni akar. Hát, rajtunk ne múljon…

A nyilvántartásba „Etus�? néven került be, és a világért sem áruljuk el senkinek, hogy ez az „Etióp�? becézett formája.

 


<< 2010. szeptember 15, 00:35, szerda 2010. szeptember 13, 21:40, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)