2010. október 16, 14:10, szombat




Zűrösen indult a hétvége.

Laza startolásként Ozzy bekólikázott, és ezúttal nem segített a szokásos intravénás injekciók és sétáltatás kombinációja, az öreglány folyamatosan elfeküdt, nyögött és próbált hemperegni. Jártattuk, mászattuk, ügettettük, nógattuk, hogy tessékmármeggyógyulni. Szegény Viktor éjfél körül ért ki hozzá, ekkor a mami már egész elviselhető képet mutatott, de Viktor nem bízta a véletlenre, inkább kijött "potyára", semmint baj legyen.
Éjszaka, ill. reggel úgy tűnt, minden rendben, délelőtt megint volt egy kis fájdalmasnak tűnő hempergés, úgyhogy ötpercenkent ellenőrizzük, hogy van Ozzy.

Csütörtökön telefonos riasztást kaptunk Vicától, hogy mintha a húsvétkor eltűnt Paradiót látta volna Ivád környékén. Az elsuhanó kocsiból annyit látott, hogy egy fekete, kistestű, durván bőrbeteg kutya gubbaszt az erdőben az út mentén, de az útviszonyok és a kocsiban lévő két kisgyerek miatt nem tudott megállni. Voltak fenntartásaim, hiszen a lerobbant, kis/közepes testű fekete kóbor kutya a leggyakoribb. Egyáltalán nem biztos, hogy Parát látták, a leírás ugyan stimmelt, de a piros nyakörv hiánya miatt valószínűnek tartottam, hogy nem ő az. Mindenesetre Peti jóvoltából tegnap végigmentünk az ominózus részen, de semmiféle kutyát nem találtunk.

Ezek után ma csörög a telefonom - Nemár gazdái, �?gi és Laci hívtak, hogy valószínűleg Paradiót látták Ivád mellett. Fekete, gebe és bőrbeteg, nyakörv nincs rajta, megállni nem tudtak, de mindjárt megfordulnak és visszamennek, megpróbálják elcsípni. Na, ha történetesen Para is lenne az, a megfogás nem fog menni... Azért megpróbálják.

Pár perc múlva jön a telefon: megtalálták a feketeséget, aki nem Paradió, hanem egy csontsovány kölyökkutya, gyalázatosan néz ki, rommá van rohadva és itt-ott vérzik. Megfogták. Rövid, nehéz csönd, aztán részemről csak annyi, hogy hozhatjátok. Mert oké, hogy letettem a kutyastoppról szóló nagyesküt, és halálosan komolyan gondoltam, hiszen nem elég, hogy iszonyatrosszul állunk anyagilag, de a kutyákkal rengeteg zűr van. Például időnként kinyírják a macskákat, és érzem, hogy sok, csak elaprózom a nem létező energiáimat... Szóval igenis kutyastop van, de egy ilyen kutyát csak nem löket vissza az ember az árokpartra.

A blöki tényleg hasonlít Parára, már ami a színét és a bőrét illeti. Viselkedésbeli párhuzam szerencsére nincs, egy rémült, de szemmel láthatóan jó természetű, bűbájkedves kiskamaszról van szó, aki elsőre menekül, (egyértelmű, hogy már megtapasztalta, mekkora féreg lehet az ember), némi biztatásra pedig félénk csóválással próbál kontaktálni. Ez sajnos még nem történhet meg maradéktalanul, a saját igen ronda bőrbetegségemből kilábalva mostanában nem szeretnék visszafertőződni semmivel, így egyelőre a simogatást mellőzöm, marad a lényegretörő etetés-itatás. Este megyünk gyógyszerekért és spot-on-ért, hogy mielőbb elkezdhessük a kezelését, mert szerencsétlen rettenetesen kínlódik.

A rozzant leányzó a Kesu nevet kapta, nagyon bízom benne, hogy kikupálás után álomkutya lehet az álomgazdi számára.
















<< 2010. október 18, 22:39, hétfő 2010. október 15, 21:35, péntek >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)