2010. október 18, 22:39, hétfő




Ha a hétvége zűrösnek számított, akkor nem is tudom, minek nevezzem a mai napot.

Az még a kisebbik probléma volt, hogy tegnap úgy beviszkettem, hogy este kénytelen voltam bevenni a gyógyszeremet (Atarax, de én Antraxnak hívom.) Eme bogyó szedése azzal jár, hogy bő fél napig használhatatlan vagyok, akár 14 órát is képes vagyok átaludni, ami nem is rossz dolog - ma viszont Vili belezörgetett az álomkórságomba azzal, hogy Ozzy megint rosszul van. Alapvetően nehezen ébredek beantraxozva, de most muszáj volt belehúzni.

Ozzy kólikájával péntek óta nyűglődünk. Vasárnap délelőtt még vacakul volt, kapott intravénás injekciókat, sétáltattuk, és délutánra normalizálódott a helyzet. Éjjel is többször ránéztem, minden oké volt - mert Antrax-hatás ide vagy oda, azért csak kell ilyenkor járőrözni. A közhiedelemmel ellentétben nem kell teljesen felébredni ahhoz, hogy az ember kitámolyogjon zseblámpával a karámig, és csukott szemekkel érzékelje, a megfigyelendő ló jól van. Reggel 6 körül Vili átvette az ügyeletet, én boldogan és végérvényesen beájultam a párnák meg a macskakölykök közé, egészen addig, míg Vili neki nem állt dörömbölni, hogy baj van.

Tényleg baj volt - Ozzy feküdt, és időnként fájdalmas nyögéssel kifeszült, vagy éppen hempergett. Pulzus az egekben, a testhőmérséklete 37 °C alá csökkent, úgyhogy kapott egy vastagabb takarót, injekció, séta, addigi nyomok analizálása: volt trágya, amolyan hasmenésbe hajló. A görcsoldótól talán egy óra viszonylagos nyugalom, majd újabb rosszullét, amiből már nem sikerül kizökkenteni, jártatás közben is igyekszik lerogyni. Hiába fontos a mozgatás, egy öreg, legyengült lovat nem lehet egész nap ide-oda rángatni, mert az életmentés okozta kimerültségbe fog belehalni, így aztán néha hagyom lefeküdni, és ha nyugton van, gyorsan dolgozom egy kicsit, például összekapkodom a környékbeli, másoktól származó lócitromokat, eközben is szemmel tarthatom.

És nagyon, nagyon nem tetszik a látvány. Injekciók ide vagy oda, a ló szemmel láthatóan iszonyatosan kínlódik, órák telnek el, és egyszerűen nem tudunk segíteni rajta. A végtelenségig nem lehet jártatni, jó lenne hegynek föl-le sétáltatni, de olyan rosszul van, hogy nem merem kivinni az udvarból, mert mi van, ha valahol kint elfekszik, és nem tudom többé lábra rángatni. Végül megoldjuk a mászatást a helyszínen, éljen a trágyadomb - futószáron nekiirányítom, így van séta is, kaptatás is. Utána újabb pihenő, ahogy megállunk, Ozzy leroskad a földre, legfeljebb annyi időre áll fel, hogy forgolódva-nyögve visszafeküdjön. Szerencsére nem vergődik, de így is olyan szenvedés van a szemében, hogy eldöntöm: ha nem javul az állapota, inkább elaltattatom. De meddig vár ilyesmivel az ember egy rozzant öreg lóval, hol van az a határ, ahol azt mondom, ennyi volt, hol van az, ahol fölöslegesen hagytam szenvedni, és hol az, ahol még esélyt kellett volna adnom neki?

Ozzy-ban valami nagyon nem stimmel. Az éjszakai enyhe hasmenés után egész délután bélsárpangással küzdöttünk, bár ez az elején még nem volt egyértelmű, aztán egyre gyanúsabb volt, hogy trágya sehol, csak a nagybüdös fájdalom. Késő délután pottyantott pár golyót minden erőlködés nélkül, aztán megint semmi, majd az esti fájdalomcsillapító-görcsoldó koktél után szült egy gigantikus dinoszaurusz-tojást, ami nemigen hasonlít a mégoly bélsár-pangásos lovak kemény golyókból összetapadt trágyájára: 10 centi átmérőjű, 15 centi hosszú tömbbe összeállt gombóc volt benne, nem csodálom, hogy ilyen rosszul volt szerencsétlen.
Nem merem egyértelműen kijelenteni, hogy innentől minden rendben lenne, de a lényeg, hogy a trágyamonstrum külvilágra segítése óta sokkal jobban van a mami, kimerült ugyan, de szénázgat, nézelődik, és eltűnt a tekintetéből a feladás homálya. Vacsorára kapott egy kis lenmagos trutymót, hogy az esetleges további gombócok könnyebben távozhassanak, sűrűn ránézek, reggel Vili levált. Bízom benne, hogy ezúttal is megússzuk, ugyanakkor sajnos úgy néz ki, hogy az öreglánynak olyan szervi elváltozása van, ami egyre gyakoribb emésztési zavarokat idéz elő a lehető legnagyobb összevisszaságban.


<< 2010. október 20, 15:15, szerda 2010. október 16, 14:10, szombat >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)