2010. október 28, 21:38, csütörtök


Lecsó Hekuba búcsú Tiszadob gyermekotthon lószállítás integráció

A tegnapi napunk:

az utolsó percek zakutanyasi lótársakkal: 





A teljes fuvarlebonyolítás Arankáék érdeme volt. Lecsó nagyon szépen felment a lószállítóra, Hekubának ehhez nem volt kedve, úgyhogy némi vacakolás-bénázás után (mindeközben Lecsó nekiállt szétszerelni a lószállítót...) félig kajával csalogatva, félig hátulról megsegítve pakoltuk fel.
Indulásra készen:





A hosszú út végén végre Tiszadobon:





A gyerekek izgatottan várták az új lovakat, legszívesebben egyből lerohanták volna őket megszeretgetni, de Arankáék kérésére bírtak még kicsit magukkal. (:



Hekuba körülnéz új otthonában:



Az "őslakosok", a gyermekotthon Tim Cope-tól kapott három világjáró lova döbbenten néz: micsoda dolog, hogy rajtuk kívül más ló is lesz itt???

Kok, Taskonir (Taszi) és Ogonyok (Ogi).



A két újoncot bevezetjük a multifunkciós karámba (focipályaként is szolgál.)





Lecsó szabadlábra helyezése:



A két ex-zakutanyasi ló nem izgulta túl a helyzetet: szép higgadtan körbesétáltak, nézelődtek és legelésztek.



Egy új élet (foci)kapujában:



Mindeközben zajlott a Zakumentumfilm forgatása is; Vince és Aurél dolgozik:



Árpival, a gyermekotthon lovasoktatójával megszavaztuk, hogy még ottlétünk alatt mutassuk be egymásnak a két lóbandát. Először Kokot hozták be...



némi látványlegénykedésen, sikonyáláson, nyakkunkorgatáson és rohangáláson kívül sok izgalom tulajdonképpen nem történt.













Amikor lecsillapodtak a kedélyek, kis szusszanás után bejött a két másik őslakos ló is. Sajnos őket nem lehetett szétválasztani, ugyanakkor az újoncok miatt annyira behergelték magukat, hogy elengedés után rúgva-harapva egymást kezdték csépelni, beletelt pár másodpercbe, mire ráeszméltek, az ellenséget máshol kell keresni. Keresték is: tátott szájjal, sunyítva támadták Hekubáékat, akiknek nem kellett kétszer mondani: futottak, ahogy bírtak.





Szerencsére a lábuk és a tüdejük egyaránt rendben van, hely meg volt bőséggel, nem kellett őket félteni, arról nem is beszélve, hogy a három tiszadobi ló olyan dagadt, hogy gyorsan belefáradtak a területvédésbe, pár perc rohangálás után kipukkadtak, és muszáj volt szusszanniuk.

Ilyenkor egész jól viselték egymás társaságát...



Aztán ahogy megint kaptak levegőt, ott folytatták, ahol abbahagyták.



Aztán megint szusszanás...



A két bandát a biztonság kedvéért egyelőre csak felügyelettel engedik össze, hogy szokják egymást, a délelőtti hírek szerint reggel megint volt pár üldözéses jelenet, de már nem a tegnapi vehemenciával. Ogiék remélhetőleg hamarosan beletörődnek, hogy bővült a csapat, aztán a következő dilemma az lesz, hogy négy pasi hogyan osztozzon egy csajon (hajrá Lecsó!)

Legeslegbelül volt bennem némi sóhajtozós búbánat, ahogy Artinékkal elindultunk hazafelé, és otthagytam a két ex-zakutanyás gebbencset, hiszen Lecsó nagyon a szívemhez nőtt az évek során - de egészséges önzés legyűrve, a lényeg, hogy a lehető legjobb célért kerültek a lehető legjobb helyre. Rettentő nagylányosnak éreztem, hogy megálltam bőgés nélkül, hazaérve meg is leptem magam pár jutalomfalattal (tonhal & extrudált bioköles-golyók, blöeee. Na, ettől már majdnem elríttam magam.)

Lecsónak és Hekubának boldog és hosszú életet, a tiszadobi gyermekotthon kis lakóinak és dolgozóinak pedig egyrészt sok örömöt a bidesgebékhez, másrészt pedig sok sikert és támogatást az életükhöz, munkájukhoz - ha valakik, hát ők igazán megérdemlik.



<< 2010. november 04, 01:33, csütörtök 2010. október 27, 21:09, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)