2010. november 09, 21:24, kedd




Többen érdeklődtek, hogy vagyok – nagyon köszönöm, remekül, különösen az utóbbi másfél hónap átlagához képest.

Péntekre Anyu jóvoltából sikerült összeszervezni egy bőrtesztet, melyet úgy vártam, mint orvosi vizsgálatot még soha: végre kiderül, hogy mit ehetek és mit nem. Ha az összes, általam ehetőnek tartott táplálékról letiltanak, már az se katasztrófa, csak derüljön már ki, mert a rizs-krumpli-hal-zöldség-gyümölcs menü nekem az éhenhaláshoz édeskevés, arról nem is beszélve, hogy minél több ember adott tanácsot, annál nagyobb ellentmondások születtek már azon belül is, hogy a leírtakból mit ehetek, így például inkább szüneteltettem a nagy kedvenc olajos magvakat is, merthogy azok hűdeallergének. Mindeközben szép lassan elment a maradék étvágyam, az életkedvem, rohamosan gyengültem, fogytam, nem bírtam se enni, se dolgozni, se aludni, és az utolsó napokon – ha már egyszer minden más tevékenységre tökéletesen alkalmatlanná váltam – fő elfoglaltságom az lett, hogy ötpercenként sírógörcsöt kaptam, ami a helyzetet ugyan nem oldotta meg, de legalább az orrom is hozzávörösödött-dörzsölődött az arcom egyéb elváltozott részeihez.

Kedtől már nem ettem szinte semmit (ezt bőgéssel igyekeztem kompenzálni), pénteken irány a doki. Pesten szinte mindig, mindenhová gyalog megyek agyontömött hátizsákkal is, hacsak nem nagyon nagy távolságról van szó, nem élek tömegközlekedéssel, most azonban egy buszmegállónyi sétától is össze akartam esni a szó legszorosabb értelmében. Végre-valahára beértem az orvoshoz, végigmutogattam a meggyötört alkatrészeimet, amik már ezerszer jobban néztek ki a legrosszabb állapothoz képest, de így is kellőképpen látványosak voltak, főleg a dallamos csontzörgés kíséretével. No lássuk, mi a baj, bőrteszt kajákra meg inhalatív allergénekre, így ni, tessék kifáradni és várni, a karját tartsa vízszintesen…

Jelentem, az eredmény egy nagybüdös semmi. Pardon, +++ reakció a hisztaminra, tehát kerüljem a hisztamintartalmú ételeket, úgyis mint savanyú káposztát, füstölt húst, déligyümölcsöt (kiemelten a banánt), halat, belsőségeket, kávét és alkoholt. A dolog apró szépséghibája, hogy a diéta alatt végig (ideértve a javulás fázisait is) és nem kis mennyiségben ettem mind halat, mind banánt, merthogy az volt itthon. Nesze semmi, fogd meg jól; úgy döntöttem, hogy hagyom a fenébe az egészet, és szép óvatosan nekiállok magamat feltámasztani. Kekszet, sovány sonkát, főzeléket ehetek a doktornő szerint, vettem kekszet. Aztán vettem sovány sonkát (füstölésmenteset), miközben a páromat vártam, csak úgy papírból elnassolgattam úgy 30-40 dekát, és a mennyekben voltam. Nem történt semmi visszaviszketés, ellenben az életkedvem tétován közelebb húzódott hozzám, és szemmel láthatóan a visszatérést fontolgatta.

Szombaton megkockáztattam egy kis diétás bablevest füstölt csülökkel, amiből ráolvasással kiűztem a komplett hisztamintartalmat, nem is lett tőle semmi bajom. Este színház, mert a végén még kultúrtanyasi leszek, szünetben egy kávé, a hisztamint kiskanállal félrekotortam a csésze szélére, így ezt is megúsztam. Vonogatom a vállam, nem értem, hogy mi bajom volt és mitől múlt el, de jobb ez így. Módszeresen nekiálltam visszahízlalni magam az életbe, a csokit és egyéb masszívabb édességeket továbbra is kerülöm, és a hisztaminos kajákból az imént ismertetett módszerrel kiturkálom a káros alkotóelemet.

Hírek a négylábúakról: legújabb mentvényünk, Neon köszöni, remekül érzi magát, étvágya és kedélye remek, holnap teszek fel róla képeket.

Kesu bőre a kezelés dacára sajnos tényleg rosszabbodott, úgyhogy még a múlt héten inkább kiengedtük a szeparéjából– a többi kutya immunrendszere szerencsére kifogástalan állapotban van, nem valószínű, hogy összefertőzné őket, én meg szigorúan csak vegyvédelmi felszerelésben foglalkozom vele.

A szabad levegő jót tett a kajla kölyöknek, rohamléptekkel gyógyul.


A macskákba bele van szerelmesedve, naphosszat tapicskolják egymást Cirumvirivel és Copy-Paste-tel (utóbbi időnként lepofozza, de hát ilyen a sanyarú menhelyi kutyasors.)



Csúnyán elmaradtam Artin munkájának, a Zakumentumfilm videórészleteinek belinkelésével, íme a tiszadobi anyag, a terepszemle, majd Lecsóék átszállítása:

Első utunk Tiszadobra
Lecsó és Hekuba leendő lakhelye: a tiszadobi kastély(a 3 tiszadobi őslakos ló azért ficergett ennyire, mert féltek a közéjük emelt mikrofontól)
Lecsóék költözése:
Búcsú a Zakuszka-tanyától
Összeeresztés

<< 2010. november 10, 23:41, szerda 2010. november 04, 16:11, csütörtök >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)