2010. november 26, 21:12, péntek




Köszönjük, megvagyunk. Az eltűnés prózai oka, hogy elvonultam a világtól kicsit kiheverni saját magamat, köszönöm a páromnak a meghívást/eltüntetést, és persze Vilinek a tanyaügyeletet.

Boldogan mondanám, hogy jól vagyok, de ez sajnos nem lenne igaz, úgyhogy nem mondom, hovatovább jövő hétre is eltűnök kórházba befekvés és kivizsgálós élveboncolás ürügyén.

Node valami kellemesebb: hírek Lecsóról és Hekubáról.

Drága Andika!
 
Küldök Neked pár fotót a pacikról. Talán a képeken is látszik, hogy mindkettőjüknek sikerült beilleszkednie a hazai csapatba. Már igazi kis ménesünk van, ahol mindenkinek magvan a maga helye. Lecsó kicsit kajla, de nem hagyja magát, néha a csapattól külön vonul, elvan magának. Hekuba uralja a terepet, élvezi, hogy ő az egyetlen nő. Tartása van! Vele nem lehet akármit megcsinálni. A gyerekek nagyon szeretik őket, mindenkinek van kedvence. Hozzám Lecsó áll közelebb, mert rajta nagyon látszik, hogy lelke van. Míg a régi lovaink pusztai lovak, elviselik ugyan az emberek közelségét, -különösen a kaja miatt- nem fontos számukra az emberek közelsége, addig Lecsó és Hekuba kedveli az embereket. Lecsón úgy látom, hogy hiányzol neki! Eleinte nem nagyon engedte, hogy hozzá nyúljunk, nem élvezte a tisztálkodást, patakaparást. Aztán úgy sikerült őt megszelidíteni, hogy olyan hanghordozással szóltam hozzá, ahogyan tőled hallottam. Tehát én voltam az első akinek hagyta magát megtakarítani. (Büszke is vagyok magamra nagyon!) Remélem, hogy nálad minden rendben, továbbra is állod a sarat, most valószínűleg ez szó szerint is igaz! Szeretettel gondolunk rád, vigyázz magadra, a pacikra, kutyákra, macskákra! Puszi! Aranka














<< 2010. november 27, 11:12, szombat 2010. november 15, 16:09, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)