2011. június 12, 23:55, vasárnap


ELMI kutyacsempészés

Hogyan csempésszünk kutyát? Profi tippek amatőröknek.

Az eltelt egy hét során elkövetett nagyobb mennyiségű, kutyamentes határátlépés után úgy gondoltam, hogy könnyű kutyát csempészni. Átadjuk az útleveleket, a hivatalos szervek unottan belepillantanak, megérdeklődik, hogy van-e cigi/pia, mi közöljük, hogy nincs (és tényleg), oké, további jó utat. Miért ne tudnánk ugyanezt megcsinálni egy kutyával, aki deklaráltan se nem cigi, se nem pia, ellenben félholt és komoly bajban van.
Persze lebukni sem tanácsos vele, úgyhogy el kéne rejteni. De hová? Nekem az tűnt a legegyszerűbbnek, ha fent hagyjuk az ülésen és rádobunk egy pulóvert; ha valaki eldugott kutyát keresne, azt biztos nem ott tenné. Gábor először az én ülésem mögé tette volna, aztán úgy döntött, kerüljön inkább az anyósülés elé, a lábam alá. Sosem árt egy kis bolha-átömlesztés, és még úgysem tudott megharapni, ám legyen. A határ előtti benzinkútnál megálltunk, a doboz tetejét visszatettük (álmában lerúgta magáról), megtoldottuk egy drapp álcapulóverrel, és - éljen a praktikus, nőies öltözködés – csak úgy, rövidgatyára felvettem a kedvenc, különleges alkalmakra tartogatott hosszú Siptár-szoknyámat, elvégre mi lehet jelesebb alkalom életünk első közös kutyacsempészésénél.
Egyébként is szerettem ezt a szoknyát, pedig korábban nem gondoltam bele, hogy elfér-e alatta egy szerb kiskutya...



...meg az összes kullancsa, bolhája és egyéb kispajtásai. A füleit érdemes alaposan megnézni. A kép már némi helyzetváltoztatás után készült, mikor is az eb álmában kiszivárgott a dobozból.



A szerb ellenőrzésen villámgyorsan túlestünk, már csak a magyar oldal van hátra, az meg nem okozhat gondot. De miért haladunk ilyen lassan?
Ajvé, gondoltam fagyos rémülettel, mikor az előttünk lévő lengyel autó került sorra. Egy határőr az egyik oldalon, egy a másikon, a bal oldali kiszállítja a sofőrt, hogy nyissa ki a csomagtartót, a jobb oldali meg kiszállítja az anyósülésről az asszonyt, de miért??? Kutyát keresnek?

Semmi pánik, igazán. Szép nyugodtan üldögélünk, én nem rágom a számat, nem fészkelődöm, nem karmolom a rohadásaimat, nem bámulok félre, nem nyomogatom a telefonomat. Nem, nem, nem. Összességében őrületesen nyugodt vagyok, miért is aggódnék, dehogy van alattam egy félholt kutya, akinek a leleplezése/leszoknyázása esetén úgy megbüntetnek minket, mint a pinty, és még a kutyának is annyi. A hátsó ülésről előre veszem a kettes számú pulóveremet, hogy ha kiszállítanak, feltűnés nélkül ráejthessem az alattam lévő dobozba és a belőle kilógó kölyökre, (kiszállításig pont takarja a szoknya ráhúzott bal széle), de összességében übergyenge haditervnek ígérkezik az egész.

Mi következünk. Előregurulunk, Gábort kiszállítják, hogy nyissa ki a csomagtartót, az egyik határőr azt ellenőrzi, a másik, egy nő pedig az utasteret vizsgálja át. A kocsiba hajolva bevilágít Gábor ülése elé. Pedálok, nahát. Bágyadtan mosolygok, ezt még én is tudom. Kinyitja a bal hátsó ajtót, bevilágít az ülésre, ill. elé, majd a kezével jól megtapicskolja az ott lévő zacskókat, táskákat, bekotor az ülés alá. Átjön az én oldalamra, kinyitja a mögöttem lévő ajtót, és ott is átkutat mindent. Félrehúzza a táskámat, benyúl az ülés alá. Basszus, nekünk végünk. Gábor nagyon jó ember, és nagyon okos ember, de ezt nem így kellett volna csinálnia. Nem, nem az volt a baj, hogy megállt. Nagyon-nagyon jól tette, mert egy kidobott kiskutya mellett nem szabad csak úgy továbbmenni. De hogy a kínkeservbe’ nem volt annyi esze, hogy amint kiszállok a kölyökért, rátaposson a gázra és elhajtson, otthagyva problémás barátnőt problémás kutyástul??? Igenis, ez az egész kialakulóban lévő botrány az ő hibája.

Halálosan higgadt vagyok és eltökélt, mikor a nő a mögöttem lévő ülés átvizsgálása után odalép a lehúzott ablakom mellé. Én már döntöttem, és nem félek, bármi is történjen. Ha azt kéri, sem fogok kiszállni, fáj a csípőm, bocs. Ha pedig benyúl a lábam alá, két lehetőség van: 1. megtalálja az alvó kutyát, én pedig őszintén meg fogok lepődni, hogy hát az meg hogy került oda; 2. a sötétben tapogatózva megharapja valami, (ami elég esélyes), én meg higgadtan közlöm, hogy boldog párkapcsolatban élő, erkölcsös lányok szoknyája alatt nyúlkáló vadidegenek így járnak.

A hölgy megsejthetett valamit, mert bevillantott a zseblámpájával a szép zöld szoknyám felső részére, majd hátralépett, a vizsgálat részéről letudva.
A határtól biztonságos mértékben eltávolodva emlékeztettem Gábort, hogy egyszer azt mondta: azért jó velem, mert valami különlegeset, izgalmasat hozok a földhözragadt fizikusi életébe. Remélem, elégedett a mostani esténkkel is.

Eredetileg, a kutyamentes útitervünk szerint valahol megszálltunk volna éjszakára, de ELMIvel már túl macerás, így robogunk hazafelé, helyesebben Gábor vezet, a hátsó ülésre visszatett kutya meg én pedig kómázunk helyette is.



Egészen Mátranovákig, ahol a kölyök magához tér, megérzi, hogy a 8 órányi átaludt út végén már csak 10 perce van, hogy megszabaduljon összeaszott belei tartalmától, így kapkodva összefossa a pulóvereket, testvériesen elosztva a kevéske rendelkezésére álló mennyiséget. Ezután mindenáron le akar mászni az ülésről. Próbálom hátrafacsarodva visszatartani, de közben megharaptatni sem akarom magam, (oké, hogy vakufénynél világos van, de amúgy nem látni semmit), egy ideig a szügyén keresztülügyeskedett pulóver-ujjakkal késztetem maradásra,



de a végén ő győzedelmeskedik. Attól tartottam, hogy bemászik az ülés alá és nem tudom kibányászni, ehelyett felkapaszkodik az ölembe, összeroskad és alszik tovább.
A bágyadt kis csomagot a pulóverbe csomagolva vittem be, se kedve, se ereje nem volt felállni sem, mikor letettem a földre, hogy berendezzem a ketrecét.





A színek harmóniája és a csí áramlása nem kapott nagy szerepet, egyelőre a könnyű tisztíthatóság a fő szempont, így kartonpapír, ill. törlőpapír kerül alá.
Étvágya szerencsére van, éjjel három órai érkezésünkkor hirtelenjében csak macskának való konzervet tudtam neki adni.



Erősítőnek kapott Calo-Petet, a bélflórája helyrepofozásához Probicant, a vizébe roboráló cseppeket, a külső élősködőire spot-ont, a püffedt pocakjára féreghajtót... Szerencsétlen apróság hihetetlenül rossz állapotban van, több baj, mint kutya, gyakorlatilag normálisan ülni sem tud, nem is értem, hogy bírt a tűző napon ki tudja, mióta vánszorogni az út szélén.

Délután, ketrectakarítás előtt,



..és közben.



Fosik, mint a veszedelem, egy gramm izom sincs rajta, kiszáradt, csipás, bágyadt, néha vacog, úgyhogy délután elvittük állatorvoshoz is – ez azonban a következő blogbejegyzésre marad, melyre a Statív-fanok is hegyezhetik a szemüket.



<< 2011. június 13, 16:17, hétfő 2011. június 12, 00:02, vasárnap >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)