2011. június 13, 16:17, hétfő




Tegnap délutáni ELMI-helyzet:



A kiskutya megtalálásával spontán átvariálódott hazaút után úgyis valami pihentető közös elfoglaltságot szerettem volna kitalálni Gábornak, hát mi lehetett kézenfekvőbb, mint újfent bevágódni az autóba, és elgurulni Salgótarjánba állatorvoshoz. Sőt, ha már úgyis megyünk, egy kosszal elvihetjük Statívot is. Hát nem remek?

Statívról elmondanám, hogy az egy hetes távollétem után üdvözült vigyorral, csóválva, hovatovább kissé gyakorlatlan ugrabugrával fogadott. Rengeteget hízott, szép a műtéti sebe, és kicsattanóan jól van.

Több kutyával, node felkészültebben is utaztunk: ELMI kapott egy törlőpapírral kibélelt macskaszállítót, Statív pedig beköltözhetett az autó hátuljába beállított fémketrecbe. Meg volt szeppenve, de azért is csóvált.



Míg a sorunkra vártunk a rendelő előtt, Statív mindenkit meghódított. Nem csak arról van szó, hogy három lábbal könnyebb figyelemfelkeltő kutyahölgynek lenni, mint néggyel, hiszen az elnyert figyelmet fent is kell tudni tartani - Statívnak ez tökéletesen sikerült. Rövid akklimatizálódás után szende szempillarebegtetéssel flörtölt, felkínálta a pocakját vakarászásra, finoman, de félreérhetetlenül ráakaszkodott Gáborra, bújt, pacsit adott.. Egészen addig, míg nem szólítottak minket a rendelőbe, ekkor ugyanis Statív rájött, hogy ő lesz az áldozat. Egyből kiderült, hogy a járólap veszedelmesen csúszós egy háromlábú kutyának, szorri, de ő nem tud itt közlekedni, sőt, tulajdonképpen nincs is itt. Genyó voltam, nem vártam meg a színdarab végkifejletét, bevittem ölben.

Varratszedés,



karomvágás,



és kész is. A gallér egyelőre visszakerült, a héten szép lassan, felügyelet mellett megpróbáljuk majd kiiktatni.
 


Megmérni sajnos elfelejtettük, de szemre sokkal kerekebb, és lazítani kellett a nyakörvén is. Ráadásul ígéretes autózós tanonc, nem piszkított maga alá.



Következett ELMI. El lehet ítélni, de a megfogására visszaemlékezve nem óhajtottam senkit sem megharaptatni egy mindenféle fertőzést begyűjtött kisgörccsel: kértem rá egy szájkosarat, vagy inkább orrkupakot.

Az ártalmatlanná tett fenevad:





Ahogy az várható volt, az óvatosságom fölöslegesnek bizonyult: ELMI már felfogta, hogy nem bántja senki, és nem próbált védekezni, csendes rémülettel fogadta a vizsgálatokat, injekciókat. Megmérték, kerek két kiló, ebből kábé egy a kutya, a maradék féreg és kullancs (utóbbiak fütyülnek a spot-onra és legtöbbjük sehogy sem akar kipotyogni, úgyhogy folyamatban a manuális csipegetés.)

ELMI most kétféle szemcseppet kap, spéci kaját, a szokásos kutyajelleg-növelő turbószereket, meg fokozott figyelmet. Bár a helyzet ramaty, én bizakodó vagyok, hogy kutya lesz belőle, és szerencsére ő is dolgozik az ügyön.





<< 2011. június 14, 15:39, kedd 2011. június 12, 23:55, vasárnap >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)