2011. június 19, 12:34, vasárnap




Már picsogtam azon nem keveset, hogy elegem van a bejelentkezni képtelen, egyszer csak betoppanó látogatókból, akiknek szent meggyőződése, hogy egyéb dolgom sincs, mint őket várni és körbekalauzolni.

Vacak duma a "pont erre jártunk" itt a világvégén, ahol csak a temetőbe visz az út. A telefonszámom publikus, a honlapon, iwiwen, facebookon és még ezer helyen 5 másodperc alatt előtúrható, szívesen körbevezetek mindenkit - csak tudjak róla.

A jó idő beköszöntével a bejelentkező látogatók mellett egyre több a beeső is. Nem túl szórakoztató, hogy hétvégéken gyakorlatilag nem üldögélhetek nyugodtan a párommal/családommal/barátaimmal az udvaron, mert hótziher, hogy megáll egy autó, ezazakuszkatanya?, dejó, nem zavarnánk ám, csak megnéznénk a lovakat. De, zavarnak. Miért nem szóltak ide? Hát csak erre jártunk. Hászen itt vagyok, nem? Akkor miért nem nézhetik meg őket?

Az eddigi csúcspont az a család volt, ahol anyuka halálosan megsértődött, mikor közöltem: kerek öt percet tudok rájuk szánni, mivel határidős melóm van, bejöhetnek, a gyerekek megsimogathatják Trabit, aztán részemről húzok dolgozni. Inkább nem jöttek be, majd anyuka otthonról írt egy terjedelmes mailt, hogy mekkora csalódás volt nekik ez az egész, a rádióban hallottak egy riportot, repeső szívvel felautóztak Budapestről egy csepp emberségért, és én elutasító voltam, kenjem a hajamra a propaganda-jópofizásomat. Ezt elég hosszan fejtegette, részemről a válasz annyi volt, hogy az utólagos litánia helyett egyszerűbb lett volna előre egy sorban mailben, vagy fél perc alatt telefonon jelezni, hogy jönnek.

Persze ezt is lehet überelni. Pünkösd hétfőn történetesen nem vártunk senkit, és szerettem volna egy nyugis fél napot eltölteni Gáborral, mielőtt visszautazik bő 1000 km-rel arrébb. Túl volt egy hét melón, kutyacsempészésen, megérdemelte volna. Bementünk a konyhába ebédelni, közben hallottuk, hogy ugatnak a kutyák a kapunál. Részemről vállvonás, senki nem szólt, hogy jönne lovat nézni, ha meg szólás nélkül jött, akkor toll a fülébe, nézegesse őket a kerítésen át, mi ebédelünk, punktum.
Le is ülünk, eszegetünk, mikor is kopognak. A bejárati ajtón, ami a házon van, ami a kertben van. He???

Kimegyek, egy vadidegen fószer áll az ajtóban méregdrága motoroscuccban, és érdeklődik, hogy ez-e a cakuszatanya. Hát majdnem. Miben segíthetek, kérdezem meglehetőst morcosan (már itt elrontottam, kár volt bármit is kérdezni, visítva el kellett volna hajtani a búsba.)
Ó, ő nem szorul segítségre, ő szeretne segíteni.
Hát ez cuki. És mit keres itt bent?
Kiabált ő, de nem jött ki senki. Nem hallottam, hogy ugatnak a kutyák?
De, csak éppen nem érdekelt, mert nem vártam senkit, őt meg pláne nem.
Hátdehát erre járt, fészbukon olvasta, hogy van egy beteg kiskutya, és nagyon sajnálta, jól van már?
Megvan. Mindig, mindenhová bemászkál csak úgy?
De nem jött ki senki.
Nem ragozom tovább, a fickó bőszül értetlenkedett, hogy nehéz volt idetalálni, hogy miért is kellett volna telefonálni, hiszen itt vagyok, és dehogy akar zavarni, csak segíteni. No zárjuk rövidre, mit szeretne segíteni, a lehetőségek végtelenek, van bő félmilla széna-tartozásunk, és itt van például ELMI, akinek fizetni kell a kezelését, a spéci kajáját... Fickó lefagy, miért kéne neki spéci táp? Például mert meg akar dögleni, olyan rosszul van. Ez hülyeség, nem kell neki semmi extra. Summa summarum, a fickó nem elég, hogy lazán besétált, segítség címén nekiállt megmondani a tutit, úgyhogy kénytelen voltam kedvesen felszólítani, hogy kotródjon ki az udvaromról, ahova amúgy a fene se hívta. Kifele indulva sütött az arcáról a "lettél volna kedvesebb, babám, kaptál volna sok-sok pénzt, de így lófütty", én meg utólag visszagondolva őszintén sajnáltam, hogy az elvetélt kommunikációs próbálkozás helyett nem forgattam meg benne visszakézből a fertőtlenített vasvillát, közben magánemberként választékosan kifejtve a véleményemet a hasonló kéretlen bemászkálásokért. Persze ha megharapta volna valamelyik kutya, én vagyok a hibás...

Node örömmel jelentem, vannak, akik be is jelentkeznek, és tényleg jófejek! Ilyenek voltak mai látogatóink is, akikkel sikerült egy vidám délutánt eltölteni, és akiknek nagyon köszönöm a tanyalakóknak hozott finomságokat, és a menhelykassza megtámogatását.

Volt nagy fényképezkedés (Sanyi fotói alighanem jóval jobbak lettek, mint az enyémek...)

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9247.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9355.jpg

Statív-szocializálás,

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9315.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9321.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9328.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9348.jpg

Kutyamacskalószeretgetés,

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9260.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9285.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9289.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9312.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9358.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/core/spaw2/uploads/images/DSCF9365.jpg

És - ahogy az utolsó kép is mutatja - megkezdtük ELMI integrálását a kutyabandába, de ez már a következő bejegyzés témája lesz.







<< 2011. június 21, 12:49, kedd 2011. június 19, 12:32, vasárnap >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)