2011. június 21, 12:49, kedd




Kedves Olvasó, ne éld bele magad irigykedve a tudatba, hogy a tanyasi élet egészséges.

Múlt héten belobbant ugye az ekcémám, de úgy tűnik, sikerült legyűrni. Igaz, hogy éjjel-nappal a szteroidkencés tégelyben volt a kezem és félpercenként kentem magam, de a lényeg, hogy nem mászott szét a rohadás, hurrá. A csípőm is szokott vacakolni, na bumm, kétoldali kopás, bőven belefér így 32 évesen. Este kicsit nehezebben alszom el, reggel kicsit nehezebben mászom elő, napközben kicsit rondábban megyek, mint a négylábsánta Neon, és időnként rondákat mondok, mikor a lábam ki akar alólam esni a belehasító fájdalomtól. Amúgy nem vészes, tényleg.

Tegnap például simán kaszáltam szolidan sajgó csípővel fél órát. Pardon, nem kaszáltam, a technika ismeretének teljes hiányában inkább csak kaszabolásnak nevezném, de igyekeztem, és egy szép nagy gazos részt ki is pucoltam. Amikor a fotózásnál Ribic vezetgetését rá kellett bíznom Krisztára, már gyanakodtam, hogy nem kellett volna kaszálnom, estére pedig pontosan tudtam: ezt bizony elszúrtam.

A vacsoráért már mankóval vánszorogtam ki, és lefekvés előtt ELMIt is ki kellett vinni - fel volt adva a lecke, két kezem van, zseblámpa kell, a kutya kell, meg a mankó is kéne, legalább az egyik, ehhez viszont már kevés a kezem. Végül összekapartam minden bátorságomat, nekivágtam a nagy, 15 méteres útnak mankó nélkül, és ELMI is nagyon rendes volt, pisilt, kakilt, egy perc alatt megvoltunk, ha nem számítjuk a hosszadalmas-rogyadozó menetidőt.

Alváshoz szerettem volna az oldalamra feküdni, de majdnem összecsináltam magam a fájdalomtól, így hapták-hanyattfekvésben töltöttem az éjszakát, és ha véletlenül el is aludtam, azt álmodtam, hogy a végtelenített, egyirányú Libegőn ülök és mozdulni sem tudok, nemhogy kiszállni. Reggel jött a következő dilemma: ki kéne kúsznom a mosdóig, aztán ki kéne kúsznom ELMIvel az udvarra. Végül ez utóbbit nem vállaltam be, mankón elvontattam magam a fürdőszobába, visszafelé felmarkoltam egy levél fájdalomcsillapítót, nyüszítve visszamásztam a takaró alá, és írtam egy smst Vilinek, hogy mentsen meg, ki kéne vinni ELMIt pisilni, és számomra ez megoldhatatlan feladat.

Vili szerencsére megmentett, kivitte ELMIt, én bevettem egy fájdalomcsillapítót, immár aludni is tudtam, és még az oldaltfekvés is ment. Az előzményekhez képest őrületesen fitten ébredtem hajnali 11-kor, csumasántán, de egyedül (se mankó, se Vili) kivittem ELMIt a nap második pisilésére.

Ó, a szabad mozgás öröme. Azt hiszem, megünneplem egy kis kaszálással.






<< 2011. június 22, 14:24, szerda 2011. június 19, 12:34, vasárnap >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)