2011. július 06, 11:59, szerda




 Már régóta szeretnék megírni egy olyan bejegyzést, melyben megmutatom, hogy az örökbeadás, ill. beteg, öreg lovak sorsának rendezése nem olyan fekete-fehér, mint amilyennek látszik, és vannak a vágóhídnál sokkal rosszabb dolgok is egy ló számára. Nos, a bejegyzést ilyen formában most sem írtam meg, ugyanis ezt az általános témát most megelőzi egy sokkal konkrétabb, jelesül a mindenhol rohamosan terjedő „segítségkérés”.

"ELAJÁNDÉKOZNÉK két lovat,akár külön-külön! Vágó elől menekülnek. :( Az egyik 22 éves mén, orosz ügető, teljesen egészséges, de sajnos az idő már kikezdte az izületeit. Gyerekek lovagoltál, nagyon barátságos. (Én még rajta tanultam..) A másik paci egy 16 éves herélt, millitary ló, tüdős, de gyerekek alatt elporoszkál. Mindkét ló nagyon könnyen kezelhető! INGYEN!!! Kérlek ,akit érdekel hívja a 0630385****-ös számot!"

 Már jó néhány ló örökbeadásán, ill. kiközvetítésén túl vagyunk. Voltak korrektül megírt hirdetések, voltak érdekes dolgok, amiken hümmögtem, butaságok, amiket kitöröltem, és egyéni elvárások, amikre közöltem az adott hirdetővel, hogy ilyen formában nem vagyok hajlandó megjelentetni (pl. a megkövetelt bioéletmód keretein belül az örökbefogadó nem adhat a lónak soha semmiféle gyógyszert, vakcinát, fájdalomcsillapítót.)

A mostani, főleg facebookon terjedő hirdetéstől viszont ökölbe szorult a gyomrom több szempontból is. Tekintsünk el attól az egyértelmű ténytől, hogy nem lehet minden lovat megmenteni a kolbászbatöltés elől, persze, az is felemelő érzés, ha egyet, pláne kettőt megmentünk. Node mit jelent a megmentés? Reménykedni lehet, hogy a lovak tényleg jó helyre kerülnek, de tekintve az átlag magyar örökbefogadói mentalitást, (volt már róla szó bőven), erre rosszak az esélyek. A hirdető sem nagyon hangsúlyozza, hogy csak jó, leellenőrizhető helyre, szerződéssel adja oda a lovakat - inkább tűnik szabadulási kísérletnek, mint felelősségteljes gazdikeresésnek.

Jópáran bemásolták a hirdetést a facebook-os oldalunkra, hogy segítsünk. Magánlovat már nem fogadunk (későbbi blogbejegyzésben kifejtendő téma), ilyenkor annyit tudunk segíteni, hogy a normálisan, korrektül megírt képes leírást felteszem a gazdikereső lovak oldalára. Volt, aki reklamált, hogy miért nem teszem fel ezt  is. Nos, roppant egyszerű: úgy gondolom, hogy ez a hirdetés a felelőtlenség iskolapéldája, és bár a lovakat nagyon sajnálom, de nem vagyok hajlandó ahhoz asszisztálni, hogy valaki egy 22 éves, tönkrement lábú lovat "teljesen egészséges" lovagolhatóként próbáljon elpasszolni, mint ahogy az sem mindegy, hogy a kehes ló milyen stádiumban van, és hova kerül. Laikus, a kiemelt "INGYEN!!!" szót mindennél előbbrevalónak tekintő potyaló-vadászok mennek rá az ilyen hirdetésekre, az meg jó eséllyel nagyobb és hosszabb távú kiszúrás az állattal, mint a vágóra kerülés. 


Tudomásul kell venni, hogy egy (pláne két) ló mentése hosszú távú és költséges projekt. Kegyetlenül hangzik, de ha valaki nem rendelkezik megfelelő háttérrel (hozzáértés, elhelyezés, takarmány, szükséges kezelések elvégzése), az ne akarjon lovat menteni, mert nem az az elsődleges cél, hogy az állat még éljen, hanem hogy megfelelő körülmények között éljen. Ha annyit tudunk érte tenni, hogy odaadjuk bárkinek ingyen, csak vigyék már, akkor a vágóhíd is felelősségteljesebb döntés, az ilyen lepasszolások ugyanis csak a vakszerencsének köszönhetően végződhetnek sikerrel, az pedig nem a mi érdemünk.

Azért piszkálta a csőrömet az ügy, és ma felhívtam a megadott telefonszámot. Egy szipákoló tizenöt éves lóbuzi kislányra számítottam a vonal túlvégén, de tévedtem. Zaklatott hangú hölgy vette fel a telefont, és ahogy megtudta, hogy lóügyben érdeklődöm, élesen rávágta: nincs semmiféle ló. Ekkor már sejtettem, mi a teljes történet. Gyorsan megnyugtattam a hölgyet, hogy nem akarok lovat, van épp elég, viszont érdekelne a hirdetés háttere.

Nos, kiderült, hogy a két ló valóban létezik, a hirdetést azonban nem a tulajdonos (a hölgy) adta fel, hanem a tulajdonos túlbuzgó, 25 éves unokahúga, természetesen a hölgy tudta és beleegyezése nélkül. A 22 éves csődör töksánta, mindkét ló használhatatlan, a hölgynek esze ágában sem volt meghirdetni őket, viszont mióta a leányzó akcióba lépett, éjjel-nappal csörög a telefon, özönlenek a hívások, az sms-ek és hangposta-üzenetek, mindenki el akarja vinni az ingyenlovakat, és nem tudja leállítani a beleegyezése nélkül elindított lavinát.

Több tanulsága is van a történetnek:

Nem kell, nem szabad mindenáron lovat menteni.

Normálisan tartott állat esetén a tulajdonos joga és felelőssége, hogy ha a lovat nem tudja/akarja tovább tartani, rendezze a sorsát. Ez is hosszasan boncolgatható téma, de hogy az idevágó részt összefoglaljam, más állatát az illető tudta nélkül ne hirdetgesse senki.

Érdemleges örökbeadási szándék esetén vannak kötelezően megadandó információk mindhárom fél, azaz az aktuális gazda, leendő gazda, és a leginkább érintett állat érdekében. Alap az állat korrekt ismertetése, ha beteg, akkor nem hirdetem egészségesként, ha speciális igényei vannak (pl kehes lóként legelő, esetleges gyógyszerezés stb.), akkor azokat nem hallgatom el annak reményében, hogy könnyebben elviszik, ha nem tudják, hogy ilyen macerás. Örökbeadós hirdetésben érdemes megadni a ló tartási helyét, butaság megadni saját telefonszámot (első körben mailcím bőven elég), más számát megadni meg egyenesen orbitális bunkóság.

Körüzenet esetében mindig szerepeljen dátum, elkerülendő, hogy a segítségkérés évek múltán is önálló életet éljen. A tulajdonosnak javasoltam a telefonszáma lecserélését, ettől a sztoritól ugyanis soha nem fog megszabadulni.

A lelkes és segítőkész állatbarátok ne továbbítsanak mindent ész nélkül. Magukat állatmentő csoportosulásnak titulálók pláne ne, vagy hasonlóan gyanús, és a mentendő állat érdekeit tökéletesen figyelmen kívül hagyó hirdetésnél legalább nézzenek utána, mielőtt rátenyerelnek a megoszt gombra.

Aki segített a hülyeség terjesztésében, az segítsen a továbbterjedés megakadályozásában is, vagyis vegye a fáradságot, hogy utána azt is továbbítsa: téves volt, bocs.

Azt már végképp nem értem, hogy az ilyen, első ránézésre felelőtlen (az már szinte mellékes, hogy kamu) hirdetések miért terjedhetnek ilyen rohamos sebességgel, miközben a tényleges, és reakciót érdemlő segítségkérések elsikkadnak.

Fontos kiegészítés a teljes sztorihoz: az imént felhívott a hirdetést útjára indító ifjú hölgy, aki első körben megkért, hogy töröljem a bejegyzést. Elmondása szerint a tulajdonos kért tőle segítséget a lovak elajándékozásához, ill. hozzájárult a telefonszáma megjelentetéséhez is. A hölgy a hirdetést csak barátoknak küldte el, de kikeveredett a nagyközönség elé. Végül megegyeztünk abban, hogy részemről a felelőtlenségről szóló véleményemet tartom, és a blogbejegyzést nem törlöm, viszont a "hallgattassék meg mindkét fél" szellemében örülök, hogy az ő verziója is előkerült és  kiegészítem a posztot. Igazságot tenni nem tudok és nem is akarok, amennyiben a tulajdonos valóban félretájékoztatott, akkor a hirdető túlbuzgóságára vonatkozó megjegyzéseimet visszavonom és elnézést kérek értük, ill. ha van bármi hozzáfűznivalója, szívesen bemásolom.


<< 2011. július 06, 15:41, szerda 2011. július 05, 14:42, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)