2011. augusztus 16, 23:06, kedd




Gyanús volt, hogy ez nem az én napom lesz.

A lótenyésztési felügyelő reggel hét órára jött bechipelni Riskát, és lepapírozni Tündér Palkót, aki chipes ugyan, de nincs regisztrálva. Felkeltem hát hajnalok hajnalán, elintéztük a chipelést, papírmunkákat, a lassan ébredező kölcsöngyerekeimet nekiláttam megreggeliztetni, és mivel jófej, figyelmes szupernő akartam lenni, a még alvó kedvesem melletti polcra odakészítettem egy bögre kávét egy személyreszabott jóreggelt-cetlivel. A gesztus kicsit félrement, Gábor ugyanis félálomban beleparkolta a telefonját a kávéba.

Délután meglehetőst frontos voltam, ledőltem pihenni, majd hatkor előmásztam nyűgösen-fejfájósan, és igyekeztem összekaparni magam, elvégre megígértem a gyerekeknek, hogy lovagolhatnak Micin. A micigelést Rozi és Neon szeparéjában szoktuk megejteni, ahol tegnap óta Palkó is lakik - hogy ne legyen gabaly, Palkót a micigelés idejére már tegnap is kikötöttük, miért ne tennék így ma is. Kötőfék fel, a kis heréltet elvezettem a többitől, és kikötöttem a karám túlvégében lévő beállóhoz. A többi ló felé fordulva kicsit hisztizett, kicsit kapart, ment volna vissza a flegma nőihez. Nyugi már, mondom neki jóságosan, szelíd menhelyvezetői hangsúlyozással, mindjárt idejövünk Micivel, nem leszel egyedül, és különben is a Meggyes azt mondta, hogy egy cukkermukker, problémamentes főnyeremény tündérpóni vagy, szóval higgadj és igazodj.



Igazodott. Fürgén elforgott úgy 180 fokkal, én a fronthatás miatt kissé bebambulva, elomló mosollyal néztem, ahogy a Meggyes kedvenc babarózsaszín póninózikája takarásba kerül, és helyette kibontakozik, sőt mitöbb közeledik egy kerek pónifar. Egy pillanatra felvillant a gondolat, hogy nahát, ez tisztára olyan, mintha rámfordulna, de a Meggyes szortyogó tüdejű szíveszottya miért is tenne ilyet... És mielőtt végiggondoltam volna az esetleges motivációs lehetőségeket, Palika két hátsó lába elrugaszkodott, és nagy lendülettel megállapodott a bal combtövemen.

Engedelmesen összerogytam, kicsit kapkodtam a levegőt, aztán realizáltam, hogy nem tüdőn rúgtak, hanem combon, és állni ugyan nem tudok, de lélegezni igen. Hurrá. Mielőtt olyan szinten regenerálódhattam volna, hogy elinduljak a nagyfejszéért, állatpszichológusi segítség nélkül gyorsan megírtam magamban Palika védőbeszédét. Én voltam a hibás, rosszul voltam (bár mint kiderült, ez még fokozható), figyelmetlen voltam, Palika Tündérpalkó, új fiú, meg van szeppenve (hogyrohagggyommög a szepegős fajtája), elszakítottam a többitől, a féltető alá bekötve úgy érezte, hogy sarokba szorítottam, és amúgy is a hétvégén kapott szteroidot, még nem lehet megenni. Üldögélés közben, vizuális típus lévén felsejlett a kép, hogy a kékszemű tüneményt puha, szeretetteljes mozdulatokkal betöltöm a saját belébe, tervezek neki "Palizer" címkéket, és a katonás rendben sorakozó, frissen füstölt kolbászok felett kéjesen húzogatom a chipleolvasót.

Azért köszönöm, megvagyok. Egy-két hét múlva talán már menni is tudok, és még az is lehet, hogy Tündér Palkó aktuális szteroidtartalma jót tenne az ekcémámnak.







<< 2011. augusztus 19, 00:36, péntek 2011. augusztus 16, 11:08, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)