2011. október 03, 13:17, hétfő




Az öttagú Sördög-banda négyfősre apadt, Guinness átköltözött új otthonába.

Elég sok macskával utaztam már akár tömegközlekedéssel, akár autóval, de ez a kis vakarcs túltett mindegyiken. Az eddigi tapasztalat szerint a legtöbb macska a szállítóbazsuppolás után óbégatott 5-10 percet, aztán feladták, és leheveredve várták a folytatást. Guinness nem adta fel és nem heveredett le, ellenben több mint egy órán keresztül teljes hangerővel ordított az elfáradás legkisebb jele nélkül. Ha vigasztalón bedugtam az ujjamat a rácson, akkor két üvöltés közben szeretettel odadörgölőzött, és úgy jajveszékelt. Végül én adtam fel, és kivettem a ketrecből, bár mélységesen elítélem a puszta kézben történő macskaszállítást (sosem lehet tudni, hogy az idegen környezetben mitől ijed meg és ugrik el a jószág.) Guinness innentől harsogó dorombra váltott, boldogan vonaglott az ölemben buszon, villamoson és metrón, elragadtatottan dagasztott, körbe-körbenézve hol velem szemezett, hol a sok-sok emberrel, és rajongó vartyogással köszöntgette az utazóközönséget úgy öt másodpercenként. Még sosem láttam ennyi mosolygó embert tömegközlekedési eszközön.

Guinness szobacica lett két tengerimalac, Pörkölt és Nokedli társaként. Ismerkedés a gazdival, Ágival:

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_1668%20(640x480).jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_1665%20(640x480).jpg

Sok-sok boldog, dorombos közös évet kívánunk Áginak és Guinnessnek!

Elmi megtalálásakor már kijelentettem, hogy engem nem érdemes nyaralni vinni. Immáron az is kiderült: icipici kirándulásra sem szabad mennem. Pótgyerekezős-Gáborozós, Solymárramenős hétvégém volt, akadt üres két óránk a lányokkal, nosza, menjünk minitúrázni. Fel is sétáltunk a solymári várhoz, ahol a vígan összevissza nyargalászó lányok közül a hétéves Blanka egyszer csak boldogan felkiáltott, hogy kutyuuuus!, és eltűnt egy kőkút mögött. Én szívbajt kaptam, és mire odaértem, Blanka vígan dögönyözött egy hatalmas, öreg kutyát. Gyors, és roppant szigorú fejtágítás következett, hogy idegen kutyákhoz NEM nyúlunk, így lerohanva meg pláne nem (azt véletlenül sem említettem meg, hogy zsenge gyermekkoromban a tejes hidegkúti kóborkutya-állománnyal pacsipajtások voltunk), aztán következett az eb állapotának felmérése. Sovány, szomorú, gazdátlan öreg mackó, aki a kút árnyékában talált menedéket, néha talán a turisták is dobtak neki egy-két falatot. Slambucra és Stoplira emlékeztetett, szívelfacsarodás garantált.
Póráz nélkül, három gyerekkel, más házához elvinni nem tudtam, úgyhogy nem volt jobb ötletem, felhívtam a helyi kutyamentős szervezetet, hátha tudnak chipet nézni, hovatovább elhelyezni az öreget, ami a honi viszonyokat ismerve a csodát súrolná. A telefonon kívül annyit tudtam csinálni, hogy lőttem pár vacak képet mobillal az öregről, és megbeszéltük a lányokkal, hogy majd visszajövünk a kutyához, hozunk neki tápot, itatóedényt (hiába feküdt a kút mellett, inni nem tudott miből - próbáltam a tenyeremből kínálni, de elfordította a fejét), és csinálunk róla normális képeket is, hogy jobban be lehessen azonosítani. És persze agyaltam, hogy ha más megoldás nincs, hogy tudnám felhozatni a tanyára, annak tudatában, hogy hosszú távon nem tarthatom meg; ha pár héten belül nem jelentkezik érte senki, el kell altatnom. De az még mindig jobb, mint otthagyni az éjjel hideg, nappal forró kövön, megoldatlan etetéssel-itatással, miközben a jelek szerint a kutya nincs jól (szólongatásra nemigen reagált, egy fáradt csóválás oszt jónapot, csak a távoli szirénázásra emelte meg a fejét picit. Egyszer pedig tőlünk függetlenül megpróbált feltápászkodni, de félúton visszaroskadt, mintha fájdalmai lettek volna.)

A helyi kutyamentősökkel az első telefonnál még csak a tanácstalan fejvakarásig jutottunk - a chipleolvasójuk pont nincs náluk, és egyébként is most mennek egy elgázolt kutyáért, majd megpróbálják megnézni az öreget is. Még nem igazán körvonalazódott, hogy mi lesz vele, úgyhogy visszamentünk, ígéretünkhöz híven megetettük-megitattuk és csináltunk róla képeket. Ekkor már a hőség elől átment egy másik, árnyékosabb helyre.

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_1685.jpg

Talán mondanom sem kell, iszonyat éhes volt, iszonyat szomjas, és a jelek alapján minden lába fájt.

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_1691.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_1697.jpg

Bizonytalanul állt fel az iváshoz, itt is csak a szirénaszóra kapta fel a fejét.

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_1700.jpg

Le a kalappal a Pilis-Budai Kutyamentők, illetve az egyesület nevében intézkedő Judit előtt - bőven van/volt egyéb bajuk is (csak vasárnapra az elgázolt kutya mellé pottyant még négy, erdőben kidobott kölyök is), de Judit megoldotta a helyzetet, még aznap délután elment az öregért, bevarázsolta az autójába és elvitte panzióba (mi meg jól időzítettük az etetést, mert a kutya csurig rókázhatta a járművet.)

Bemásolom a hirdetését a Pilis-Budai Kutyamentők Társasága Egyesület facebook-oldaláról, hátha rátalál az ebre régi vagy új gazdája:

2011.10.02-án, a solymári várban találtuk ezt a kaukázusi juhászkutya keverék kan kutyát. SOS keressük eredeti gazdáját, vagy ideiglenes befogadóját, mert létszámon felüli. Barátságos, békés öregúr.
06-30-944-2919

http://www.zakuszkatanya.hu/images/320660_2390771979517_1557411077_2453614_157297933_n_1.jpg

(Chip persze nincs benne, viszont ezen a képen már egész peckesen ül ahhoz képest, amilyennek én láttam. Az is lehet, hogy csak el voltak gémberedve a lábai, ki tudja, honnan caplatott fel a várig.)





<< 2011. október 04, 11:50, kedd 2011. szeptember 29, 16:42, csütörtök >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)