2012. január 12, 18:28, csütörtök




Most pedig következzék teljes és átfogó Sördi-híradónk!

Kozel és Borsodi:

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_3860%20(640x480).jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_3880%20(640x480).jpg

Bennük van az X-faktor:

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_3895%20(640x480).jpg

Radler, aki már Vili:

Kezd gyönyörű macskafivé változni, és igazán jól beidomított minket... büszke lehetsz rá :) Voltak az elvárások, meg a szabályok... voltak, bár éjszakra ki van rakva, de nappal bent van, no hideg van esik eső, meg különben is... Volt olyan szabály, hogy az ágyon nem lehet macska, végülis ez be is van tartva... amikor hajnalba a párom beengedi, és elmegy dolgozni, akkor nem az ágyra mászik a macska, hanem bele.. vagy a nyakamnál, vagy a hátamnál cumizik, de szigorúan a takaró alatt. Kis kullancs kirakom 100X visszamászik 101X... kitartó. Büszke voltam, hogy hallgat a sicc-re.. na mára már annyira sikerült megfélemlíteni, hogy elengedi a füle mellett.. ez van, most tapsolok csattogok akármi, de előbb utóbb lemegy a konyhapultról:)
a második képen is él, csak éppen teljes stresszben van az út közepén, fél hogy rálépünk :)

http://www.zakuszkatanya.hu/images/DSC00116.jpg

http://www.zakuszkatanya.hu/images/DSC00843%20(640x480).jpg

és végül Guinness, akiről Anyum írt helyzetjelentést.
 

Guinness, a fekete nyíl…

  

A hölgy eredetileg átmeneti szállásnak tekintette hidegkúti tartózkodását: úgy gondoltuk, Andinak ne kelljen egy egész úton üvöltő macskahölggyel buszoznia Cserpusztáig. Jó gondolat volt – Guinness ugyanis nagyon jó fejnek bizonyult. És immár teljes jogú családtag – néha minket is annak tekint.

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_0001.JPG
 

  

Első három napban Andi szobájában elkülönítve töltötte az időt, legtöbbször elbújva valamelyik sarokban, íróasztal alatti széken: ha valaki tudatlanul belépett, nem is gondolta volna, hogy egy fekete szörnyeteg lapul valahol. Ez volt a „beetetés” időszaka. Az első nagy megrázkódtatás akkor érte, amikor az erkélyablak üvegében felfedezett egy fekete, hosszú farkú (szerintem 5 centivel hosszabb a farkincája, mint egy normális macskának), zöld szermű szörnyeteget, aki minden mozdulatát leutánozta. Ekkor fedeztük fel először, hogy praktikus, igen hosszú üvegmosó-kefében végződik a macska, ha eléggé felbosszantja magát.

  

Aztán átköltözött az én szobámba. A rombolás szelleme, testet öltve. Mindent kipróbált: mi mindent lehet leverni az íróasztalról, meg lehet-e kapaszkodni egy három cm széles ablakpárkányon (mint kiderült, nem. Ezt hangos puffanás jelezte). Lehet-e fára mászni a függönyön (némi képzavarral igen), a számítógépes egér van-e olyan jó, mint az eredeti (kergetni biztosan és jól repül, igaz, hogy a madzag visszarántja, de ilyenkor nagyszerűen lehet a levegőben pofozni), milyen lehet egy fiókban lakni (gondosan kipróbálva, azóta egyetlen szekrényajtót és fiókot sem merek úgy becsukni, hogy előtte le ne ellenőrizném, hogy sördög nem tartózkodik-e benne), sőt, azt is megnézte, hogy milyenek a szobák felülnézetben (ezt a nyitott ajtó élén történő egyensúlyozás keretében sikerült abszolválni). Azt, hogy a falon lógó kép keretére ne ugorjon fel, alig tudtam megakadályozni.

  

A fürdőszobában megnézi magát a tükörben, belepancsol a kádba, felugrik a legfelső polcra (most már minden törhetőt eltettem onnan), a felmosó vödörben lévő vízben leellenőrzi, hogy jól áll-e a bajusza, szóval igazán tevékeny macskahölgy. Komoly megrázkódtatás volt számára, amikor kiderült, hogy nem egyeduralkodó: 18 éves Szundi macskánk (hallani egyáltalán nem hall, látni is alig, s mozgása jelentősen elmarad a gyorsvonatétól) megadóan vette tudomásul, hogy egy fekete villám cikázik körülötte, s időnként lecsap. Látszott, ebből nem lesz életre szóló barátság. Danone névre (sem) hallgató társa, aki a fiatalságot volt hivatott képviselni csekély 7-8 évével, máig nem barátkozott meg velünk (sem), úgyhogy nem meglepetés, hogy Guinness-t is elkerüli (jobbik esetben), vagy néhány tasli kiosztása mellett fúj rá, mint a veszedelem. De bezzeg Tizedes (egész véletlenül őt is Andi hozta a házhoz, csekély 15 évvel ezelőtt) felfedezte rég elfelejtett fiatalságát: úgy játszik Guinness-szel, mint boldogul kölyökkorában (bár álláspontja kissé statikus, és inkább csak Guinness ugrálja körül, illetve át.)

http://www.zakuszkatanya.hu/images/IMG_0014.jpg

  

Néhány nap influenza alatt azt is megtanultam, hogy egy kutya lelke lakik benne: úgy apportíroz, mint eddig egyetlen kutyánk sem. Gombolyag eldob, Guinness, mint a villám utána, majd rendkívül fontoskodó pofával felkapja, visszahozza, és leteszi a takaróra (vagy a lábamhoz), és vágyakozva néz rám, hogy dobjam el újra. Tízszer, hússzor, ötvenszer. S a gombolyag még mindig megvan, rendszerint estére, mire hazaérek, gondosan az ágyamra készítve – tudjam, mi a dolgom.

 

 http://www.zakuszkatanya.hu/images/SAM_7475.jpg

 

Guiness pók helyett is jó: a gombolyaggal az előszoba, étkező és a konyha teljes területét be tudja hálózni bármikor (a többi helyiség csak azért marad ki, mert zárva van az ajtaja). A szállal székre föl, majd le, alatta át, bútor lába megkerül, varrógép kerekén átdob. Az eredmény? Két ember fél napig számolja fel a katasztrófa nyomait – de nincs harag: oooolyan aranyos…









<< 2012. január 17, 20:12, kedd 2012. január 10, 09:50, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)