2012. július 13, 09:03, péntek




Fejlemények az únyi kutyákkal kapcsolatban:

ivartalanítás után egy szuka, Málna egyből gazdihoz mehet, Sürgét és Kicsilányt pedig átveszi a fajtamentés, az átszállítás után náluk lehet majd érdeklődni. Szeder, a már ivartalanított mudimix leányzó még mindig gazdira vár - itt éppen az állatorvosi rendelő felé utazik.

http://kepfeltoltes.hu/120713/IMG_1701_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/120713/IMG_1728_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Nagyon köszönjük mindenkinek, aki segítséget nyújtott az ottmaradt kutyák helyzetének rendezéséhez. Felmerült a kérdés, hogy - ha már úgy döntöttem, hogy csökkentem az állományt - miért a kölyköket altattattam el, miért nem a felnőttekből "szelektáltam".

A válasz viszonylag egyszerű, bár a döntés nehéz volt. A kölykök (14 db) többen voltak, mint a felnőttek (11 db) - ha mondjuk három kölyök lett volna, talán meghagyom őket, ami nem feltétlenül lett volna jó döntés, hiszen nem az az elsődleges probléma, hogy túltermelés van únyi kutyákból, hanem az, hogy egész Magyarországon iszonyatos mennyiségű fölösleges, senkinek sem kellő kutya van. Az igazat megvallva teljesen racionális döntés lett volna, ha a kölykök mellett a létszám feletti, elpasszolandó felnőttek is altatásra kerülnek ( 3 kan marad terelőkutyának, mellesleg ezek a legelvadultabbak).
Hogy miért nem alakult így? Mert racionalitás ide vagy oda, bizonyára maradtak  még a fejemben ideologizált, színes lufik. Ha eme beismerés után is nagyon racionálisnak akarok tűnni, akkor a maradék kutyákat még a távolság adta szervezési nehézségek dacára is  egy hónap alatt ivartalanítani, oltatni, chipeztetni tudjuk, és akkor már "csak" az etetésükről kell gondoskodni. A felnőtt kutyák összeszokottak, egészségesnek mondhatók, ha begazdulnak, az remek, ha a tanyán maradnak, akkor is kezelhető, és normális szinten tartható a helyzetük.

http://kepfeltoltes.hu/120713/IMG_1757_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Ha a félénk, vadóc, csak kajával megfogható kölykök maradnak, első lépésben meg kellett volna szelídíteni őket, ami az únyi tanyán nem megoldható. 14 kölyköt elhelyezni több, mint kihívás még ideiglenesen is, márpedig elég nyilvánvaló, hogy az ideiglenes kutya a mai túlkínálat mellett könnyen átvált maradósba.

Persze, hirdethettük volna facebookon: sanyarú sorsú kiskutyák SOS gazdit keresnek. Az egyik idevágó probléma, hogy ilyen hirdetésekkel tele van a net, gazdi meg nincs. Aki akar (és tud) kutyát tartani, annak már van, aki utánpótlást/bónuszkutyát szeretne, az többszáz, többezer kedvencjelölt közül válogathat: a kutyakínálat túl nagy, a gazdifelhozatal meg minimális.

Alapvetőnek tartom, hogy aki kutyatartásra adja a fejét, az felkészülten, a lehetőségeit, elképzeléseit, esetleges problémákat és megoldásukat jól átgondolva döntsön - nem kötelező kutyát tartani, aki bármilyen okból nem érzi magát alkalmasnak, az maradjon ebmentes. A menhelyek, állatvédő szervezetek a már rehabolt kutyáikat jó esetben nem adják ki akárkinek, leellenőrzik az új gazdit, kérdéseket tesznek fel stb, és ez így helyes, mind az új gazdi, mind az állat érdekében. A "fészbukos-megosztós állatmentés" jelenségéről külön bejegyzést szeretnék majd írni, röviden most legyen elég ennyi: nem hiszek abban, hogy a hatásvadász hirdetéseknek bedőlő, hirtelen felindulásból tökismeretlen kutyát örökbefogadó gazdik hosszú távon nem bánják meg a döntésüket, ill. hogy az így elhelyezett kutyák valóban biztonságban, megfelelő körülmények között élnek majd.

Én a magam részéről nem akartam 14 ideiglenes kölyköt, de még kettőt sem. Tanultam az elmúlt évek tapasztalataiból, minél több kutya van, annál több (szintén mentett...) macska esik áldozatul, annál többet kell szeparálni, és azért menteni, hogy aztán az állat a kennelben járőrözzön élete végéig, egyszerűen nem érdemes. Ezen felül rengeteg pénz lett volna a normális felnevelésük, oltások-féreghajtások-chip stb, fél év múlva a hét szuka + hét kan ivartalanítása... Szűken számolva rákölthettünk volna 200.000 Ft-ot 14 kiskutyára, gazda még mindig sehol, ellenben bármikor beüthet a parvó, szopornyica, arról nem is beszélve, hogy mi van, ha neadjisten változások lesznek az únyi tanyán, az új illetékesek nem engednek be senkit, nem adják ki a kutyákat, és 7 fiatal, ivaros szukával kezdődik minden újra.

Én sem azért kezdtem bele évekkel ezelőtt az állatmentősdibe, hogy aztán ilyen döntéseket kelljen hoznom, de be kell látnunk: az általános helyzet egyre rosszabb, és az idealizmusunkkal mi is magunk alatt vágjuk a fát. A legnagyobb gond a fölösleges kutyák irtózatos mennyisége (több tízezres, ha nem százezres nagyságrendekről van szó...), ezt a civil szervezetek képtelenek kezelni, márpedig a probléma nem csak állatvédelmi szempontból jelentős. Hosszú távon a szemléletformálás és az ivartalanítás a megoldás, de a helyzet normalizálódásáig rengeteg állat fog elpusztulni - a mi döntésünk, hogy ez elhagyatva, éhezve, kínok között történik, vagy a saját jó közérzetünket félretolva mérlegelünk, és mikor szükséges, felelősségteljesen megadjuk a kegyes halál lehetőségét, hogy az általános ügyet hatékonyabban szolgálhassuk.

/az únyi tanya kutyáinak története számomra is több szempontból tanulságos volt, és segített helyrerakni pár nyitva maradt kérdést a Zakuszka-tanya további működésével kapcsolatosan; erről bővebben a jövő héten írok./






<< 2012. július 16, 22:38, hétfő 2012. július 06, 10:34, péntek >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)