2013. június 20, 16:58, csütörtök


Fejőke lasagna

Fejőke még nem egészen egy éve vakkutyázik, de mára elmondhatjuk: tökéletesen beletanult az új szerepébe, és tökéletesen megtanult visszaélni vele.



A korábban rangsoralji vakarék "halmozottan hátrányos helyzetű vagyok" felkiáltással gátlástalanul terrorizálja az alfakutya Flexet, kiutálja a fekhelyéről, megmorogja, elszedi a velőscsontját.
Amellett, hogy tündérbündér hanyattkutya, velünk is egyre szemtelenebb: télen sportot csinált a bepisilésből (a fene se fog kint leguggolni ilyen hidegben, jó lesz a konyhában is). Bősz szipákolással porszívózik esetleges lepottyant morzsácskák után kutatva, és - bár sose nassoltattuk sem őt, sem a többi kutyát - rászokott a koldulásra. Valami egészen hátborzongató, amikor egy teljesen vak kutya felveszi az emberrel a szemkontaktust.

A megvakulása óta hanyagolja a sportolást, és veszedelmes módon elterebélyesedett. Szeptember óta diétás tápot kap, boldog szteppeléssel-pattogással konstatálja a táposzacskó igéretes zizzenéseit és a tányérzörgést. A mozgása a szeptemberi óvatos tapogatózás után már több mint magabiztos, olyan, mint egy kedélyesen röfögő, elölvigyorgó-hátulcsóváló tankocska. Megy koppanásig, ott fordul és megy tovább, ha Fejőkézést hall a magasból, akkor hanyattpördül és fejőkézik, aztán megint megy tovább a következő koppanásig.







Időnként elmegyünk sétálni is, ilyenkor szorosan kell markolni a pórázt, nehogy Fejőke leszámoljon a világgal, így az armageddon helyett marad az ádáz hápogás.

Fejőke alapvetően meg van elégedve a diétás száraztáppal, de értékeli a változatosságot is, és ha mi nem adjuk meg neki, hát saját hatáskörben intézkedik. Ezzel a szomorú ténnyel akkor szembesültünk, mikor egy XXL-es hőálló üvegtálban csináltam dupla adag lasagnát, amit kint hagytunk az asztalon, hogy kihűljön. Fejőke, aki egyrészt nem lát, másrészt arasznyi marmagassággal rendelkezik, harmadrészt sosem lopott, negyedrészt khmm, nem az eszéről híres... szóval Fejőke meglepett minket. Rájött ugyanis, hogy az asztal tetejét nem éri el, de az asztal széléről 5 centire lelógó viaszosvászon terítőt már igen, ha a hátsó lábain pattog egy kicsit. A nyomok szerint ezt megtette, a terítő szegélye időnként falatokra szakadt a hegyes kis fogak nyomán, ezeket a falatokat rendre kiköpdöste, és tovább pattogott-harapott  egy kiadósabb és jobb ebéd reményében.
Nos, megkapta. Mintegy 25 centiméternyi abroszrángatás után az üvegtál engedett a gravitáció és Fejőke hívó szavának és leesett, Fejőke pedig befalta a lasagnát, aminek a térfogata nem sokkal maradt el Fejőkéé mögött.

Vili akkor talált rá, amikor Fejőke a munka nagyjával végzett, csak a tál tisztára nyalása volt hátra. Az amúgy hurkajellegű külsővel rendelkező eb ekkor már inkább  kipukkadni készülő szőrös dinnyére hasonlított, és rezignáltan vette tudomásul, hogy az utolsó falatokat-nyalatokat elkobozzák tőle. Nehézkes, lassú mozgással elvonszolta magát a vackára, és próbált kényelmesen elhelyezkedni, ami többszöri próbálkozásra sem sikerült, se hason, se hanyatt, összegömbölyödésről pedig szimplán szó sem lehetett.

Időközben mi is megjöttünk a tanyáról Flexszel, aki irigységtől bánatosan, már-már sírva szimatolta Fejőke lasagnaillatú ajkait. Ekkorra Fejőke már valószínűleg keservesen megbánta, hogy nem osztotta meg Flekóval a lakomát, de késő bánat, eb gondolat... Fejőke  szaggatott sóhajtozással feszengett a kosarában, végül megállapodott egy félig ülő-félig fekvő, feltámaszkodó pozícióban, olyasmiben, amiből az ókori rómaiak nyúlhattak a pávatollért, és csöndesen, tompán nyögött, ha kezünkkel a domborodó pocak felé közelítettünk.
Egy óra múlva próbaképp megcsörgettük a tányérját pár szem táppal, amire Fejőke felkapta a fejét, és merev léptekkel előtotyogott a helyéről - ezután úgy döntöttünk, hogy a nehezén túl van, leszámítva az elkövetkezendő diéta borzalmait. Mi persze kaja nélkül maradtunk, de álmodoztunk egy sort, milyen finom lenne vacsorára egy nyárson sült, lasagnával töltött kutya.

Fejőke étvágyával kapcsolatosan a második megrázkódtatás akkor ért minket, amikor egy földre esett GPS-készülék vezetékét elfogyasztotta. De most már legalább tudjuk, hogyan tájékozódnak a vak kutyák.



<< 2013. július 02, 09:20, kedd 2013. június 03, 20:18, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)