2013. augusztus 26, 22:36, hétfő


újkutya

Ha összevetem a két évvel ezelőtti útszéli kutyamentéssel, tulajdonképpen egész egyszerűen megúsztuk.

Ezúttal Gábor szúrta ki a főúton jobbra-balra rohangászó, zavarodott kiskutyát. Azonnal megállt, én kipattantam, átnyargalás a túloldalra, kutya felszólítása a hozzámjövetelre, majd tudomásulvétele annak, hogy a kutya odajön, azaz tényleg kénytelen leszek megfogni.  Első ránézésre annyit megállapítok, hogy aprócska szuka, nyakörv nincs rajta, a feje röhej, valami pincsi- vagy tibeti/KC spániel-mix a félresikerültebb fajtából. Szerencsére nyikk nélkül tűri a felemelést, így a hónom alá vágom, és bemegyek a közeli üzletbe, hátha tudják, kié. Természetesen nem tudják, így a kutyát beteszem az autóba az ülésem elé, és remélem, hogy egyrészt van gazdája, másrészt nem rókázza csurig a kocsit.

Annyi bizonyos, hogy ideális utazókutya. A lábamnál ücsörgés nem tetszik neki, úgyhogy felmászik az ölembe, kényelmesen elhelyezkedik, és érdeklődő fülbillegtetéssel meresztgeti tányérszemeit az elsuhanó tájra. Rövid átvizsgálás után kiderül, hogy tele van bolhával, bőrbeteg (valószínűleg bolhaekcémás), a farkaskörme karikában visszahajolva belefúródott a lábujjába, már ellett, és persze chip sincs benne, hurrá.

Nem vagyunk berendezkedve új kutya fogadására, úgyhogy átmenetileg a konyhában helyeztük el.



Fekhely gyanánt kapott egy régi, kiselejtezett pólót, amit azonnal használatba vett, és a továbbiakban bőszen védelmez: ha Fejőke vagy Flex közeledni próbál, remegni kezd a méregtől, majd bősz acsarkodásban tör ki, amúgy pincsi-módra.

Hihetetlenül mókás fazon, muszáj mosolyogni rajta, igazi jókedv-terápiás kutya, akinek már a puszta látványa is hat. (A fotók sajnos nem adják jól vissza az ábrázatát.) Minden vagy nagyon hosszú rajta, vagy nagyon rövid. Az orra, lába, feje, nyaka rövid, a törzse, farka hosszú, aminek eredményeképpen jobban hasonlít görényre, mint kutyára (hátulról nézve meg kifejezetten macskaszerű.)



Hetti nénivel szuper tanyasi kettesfogatot alkotnának. Bár Hetti néni kicsit nagyobb.



Micsoda lábszerkezet!



Rajongó típus, imád az ember közelében lenni, ölben üldögélni, kézben lenni, gátlástalanul pitizik, egy-két baki után jó úton halad a szobatisztaság felé, és fél nap után már őrizte a házat a maga módján (jelezni, kerregni-bufogni nagyon tud, de inkább kap tőle az ember röhögőgörcsöt, mint menekülhetnéket.)



A Lopakodó:



A nevét még sajnos nem sikerült eldönteni, túl sok kiemelendő jellemzője van, csak győzzünk választani.

Egy biztos: valaki nagyon jól fog járni vele.
<< 2013. augusztus 29, 01:41, csütörtök 2013. augusztus 05, 23:59, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)