2013. augusztus 30, 22:41, péntek


Perec kutyakosár Lelenc

Helyezkedni tudni kell.

Perec első este kapott fekvőpólóját másnap lecseréltük egy kisméretű kutyakosárra, amibe annak rendje-módja szerint be is költözött.



Ahogy teltek a napok, teljesen megszokták egymást Flexszel és Fejőkével, így már nem szeparáltuk el őket; ekkor Perec rájött, hogy a nappalinak csúfolt szobában sokkal több és nagyobb kutyakosár van, persze hogy kiválasztotta magának a legnagyobbat. Eddig Fejőke túrta ki onnan Flexet, most Perec Fejőkét.
így aztán izgalmas kombinációk születtek,



a csúcspont az volt, mikor Flex a tőle megszokott, világfájdalmas primadonna-pillantással beleült Perec kosarába (alig fért bele),



és mikor gonoszul felszólítottam, hogy "fekszik", sóhajtozva nekiállt végrehajtani a feladatot, és közben kínlódva nyögött, hogy a kosár amúgy is szűk, de hónaljban határozottan bevág.



Perec legszélsőségesebb outdoor tevékenysége az volt, hogy kifeküdt az ajtó elé a betonra, és szemrehányó tekintet kíséretében nekiállt remegni. 30 centivel arrébb kiraktam neki egy pulóvert, hogy arra feküdjön, és mi is ki tudjunk menni. Átraktam Perecet a pulóverre, ő felállt, visszament a törzsfekvő-helyére, és tovább remegett. Engedelmesen felemeltem, alátettem a pulóvert, Perec pedig elégedett vigyorral összegömbölyödött rajta - így kell kétlábút idomítani.



Perec jelesre, akarom mondani jóra vizsgázott kutyakompatibilitásból a tanyán is - kicsit tartott ugyan a hozzá képest hatalmas ebektől, de nem tépte miszlikbe őket, és a mai világban ez is valami.



Aki nem lép egyszerre...



Ilyen csepp jószágra nehéz passzoló szájkosarat találni, de Puzséré szerencsére jó rá (persze a legkisebbre állítva.)







Pironkodva bevallom: bár világéletemben súlyos előítéletekkel viseltettem a zsebkutyák iránt (holott előítéletes vagyok az előítéletekkel szemben), Perecbe halálosan belezúgtam. Hihetetlen egyéniség és humor szorult ebbe az icipici testbe, viszont akadt pár gond... A jelenlegi helyünkön nem vagyunk felkészülve új kutyák biztonságos elhelyezésére, a tanyán nem hagyhatjuk (nem oda való, plusz megennék a macskák), a háznál meg nincs mindenhol kerítés, így fennáll a veszélye, hogy meglép vagy ellopják. Az ivartalanításra fuvarozás megszervezése felér egy kisebb expedícióval, nekem el kell majd utaznom, szóval őrült macera az egész helyzet, arról nem is beszélve, hogy a főkutyák nehezen viselték a konkurenciát. így aztán hatalmas öröm volt, mikor péntek délben egészen más ügyben telefonáltam Tenner Annának a Lelenctől, és ahogy szóba került Perec ügye, Anna felajánlotta: ők szívesen átveszik a kiskutyát, és ivartalanítás után szerető gazdit keresnek neki.

Délután átautóztunk Őrbottyánba, a Lelenc-tanyára; a jeles alkalomra bálamadzagból kötöttem Perecnek egy kézműves hámot, mert a normálisakat ötször rá kellett volna csavarni, hogy egyszer benne maradjon.

Így autózik Perec:



Bevallom, menhelyi évek ide vagy oda, bizony könnyes lett a szemem, mikor - immár Perec nélkül - elhagytuk a Lelenc-tanyát, azzal együtt, hogy tudom: a lehető legjobb kezekbe került, és nagy gonddal fogják számára kiválasztani az Igazi Gazdit - aki sajnos nem én vagyok. A Lelenctől kapott Perechíreket természetesen mi is megjelenítjük, viszont aki Perecgazdi szeretne lenni, az a továbbiakban a Lelenccel vegye fel a kapcsolatot, Annáéknak meg nagyon köszönöm a segítséget. Mielőbbi gazdisodást, kicsi Perec...



<< 2013. szeptember 06, 19:58, péntek 2013. augusztus 29, 23:47, csütörtök >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)