2013. október 03, 12:32, csütörtök


búcsú Hettinéni

Hetti néni – eredeti nevén Mókus - 2010 januárjában került a Zakuszka-tanyára.

Már akkor is ősöreg jószág volt, kevés foggal és hatalmas egyéniséggel. Egy néni dédelgetett kedvence volt, és mikor idős gazdája nagybetegen kórházba került, ahogy az már lenni szokott, a lakás sorsára volt megoldás, a néni cicájára nem; végül altatás helyett hozzánk került a nyomott orrú szőrmókmacska.

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Hetti néni a legkarakteresebb személyiség volt a macskáink, sőt talán az összes állat között. Nem tudtuk, mennyi idős, csak reméltük, hogy sokáig velünk lesz, no meg olyan természetes volt, hogy hozzátartozik az Élethez a csíkszemű hunyorgásával és pürrögő nyálbuborék-fújással. Mindig ott sertepertélt a lábunk körül, csak annyi időre pattant arrébb, hogy csáknorriszos pörgőrúgással móresre tanítsa Pókot, ha esetleg megpróbálta elorozni Hetti néni simogatásadagját.

Tavaly ősszel apró csomót találtunk Hetti néni oldalán... Hetti néni rákos volt. Félő volt, hogy nem ébred fel az altatásból, nem akartuk megműttetni; úgy döntöttünk, amíg macskához méltó módon él, addig mindent megadunk neki, és ha rosszabbodik az állapota, elengedjük. Végig boldog, dorombolós macska volt, egy hónapja még elégedetten ecseteltette magát. Szeretett napozni, a nyakunkban üldögélni, és fogatlan szájával mozgássérült sáskákat szopogatni.

Az utóbbi időkben kicsit romlott az étvágya, kicsit fogyott, lendületesebben nőttek-szaporodtak a puklik rajta... És eljött a nap, amikor a szokásos pukliellenőrzés során azt láttam, amiről reméltem, hogy nem fogom látni – az egyik daganat kifekélyesedett.

Húzhattuk volna még az időt, de nem akartam. Beszeretgettük a szállítódobozba, aztán rojtosra bőgtem a kezelőasztalt a rendelőben, míg Hetti néni átszunnyadt egy másik, jobb világba, ahol magukat könnyen adó alutasakos egerek lejtenek táncot az öreg, fogatlan cicáknak.

Hetti nénit nagyon szerette a régi gazdija, akit én nem ismertem, és magamban, gondolatban csak Cicás Néniként emlegettem. Hetti néninek gondosan vezetett oltási könyve volt, beleragasztott emlékeztető cédulákkal, amiken reszketeg betűk jelölték a következő oltások időpontját. Mesélték, hogy a Cicás Néni már a kórházban, félig eszméletlenül, utolsó kapaszkodóként a világba egy plüssmacskát szorongatott. Reméltem, hogy érzi, a kedvence jó helyre került, de most már biztos tudja – Hetti néni végre ott cincurkázik a nyakában, és dorombolós nyálbubikat fújva meséli, milyen volt a zakutanyasi élete.



<< 2013. október 11, 13:19, péntek 2013. október 02, 23:39, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)