2013. november 01, 12:13, péntek


DonnaDemencia gazdulás

DD, avagy egy biológiai fegyver karrierje.

Donna Demencia pár hetesen került hozzánk 2010-ben, a Kuka-tesók mellé dajkamacskaként leszerződtetett Donna Anorexia egyik kölykeként. A hat kismacska közül ő volt a legnyomibb, legsemmilyenebb (már ha a nyomiságot nem számítjuk, ugye), a tesók szép lassan gazdihoz is kerültek, Demenske (eufemisztikusan rövidítve Demi) pedig a nyakunkon maradt.
Élte a tanyamacskák szokásos életét, a simogatásért nem nagyon állt sorba, mondhatjuk úgy is, hogy egy cseppet elvadult; kajaosztáskor láttuk, oltáshoz, féreghajtáshoz meg tudtuk fogni, de amúgy kölcsönösen nem törtük magunkat a másik társaságáért.

Ahogy beköszöntöttek a hideg őszi éjszakák, sajnos beköszöntöttek a házba az egerek is. Biztos csúnya dolog ilyet mondani, de nagyon, nagyon nem örültünk nekik, főleg, amikor mindent összerágtak a spájzban, és már a szobákban is vígan cikáztak - megszállott rágcsálómentők innentől ne is olvassák tovább. A csapdázással nem értünk el érdemleges eredményt, ha harc, hát legyen harc, biológiai fegyver bevetése következik - behozunk egy macskát.

Én Etust vagy Célgömböt szerettem volna beköltöztetni, de a kritikus macskabefogási pillanatban mindkettő eltűnt a balfenéken, Donna Demencia viszont épp arra járt. Habozás nélkül elcsíptük, bezsuppoltuk a szállítóboxba, és diadalmasan levittük a házhoz, abban a tudatban, hogy a továbbiakban lesz egy észrevehetetlen, ágy alatt táborozó macskánk.

Tévedtünk. Pár órányi körömrágcsálós szorongás után Demenske agyában égi fény gyúlt, és rájött, hogy jó dolog szobacicának lenni. Eleinte zavarba jött az új helyzettől, például ha ölbe vettem, csak a hátsó fertályával mert vonaglani, azzal viszont nem picit, így aztán le is pottyant párszor, de másnapra elértem, hogy ha hozzászóltam, hozzáértem, ő ragyogó szemekkel közölte, hogy rrrrrr, bújt,



dorombolt, dagasztott (ennek annyira nem örültem), és kiderült, hogy van egy optimális szobacicám. Aki annyiraannyira optimális szobacica, hogy megpendítettem Peti öcsémnek, aki az új albérletét fájdalmasan macskamentesnek találta: szívesen bemutatnám Donna Demenciának, és kölcsönös szimpátia esetén igazán összeköltözhetnének.

Az első randitól egy kicsit tartottam, mert Demenske elég tartózkodó az ismeretlenekkel, de gyorsan kiderült, hogy egymásnak teremtette őket az ég. Demi először nőcisen kéretve magát beszaladt az ágy alá, aztán rekordsebességgel visszatért, lazán elhelyezkedett Peti ölében, és hozzábújva azt pürcögte, hogy helló szivi, sokat vártam rád, de megérte.

Szóval Demenske ha egeret nem is, de gazdit fogott magának.






<< 2013. november 05, 18:12, kedd 2013. október 27, 22:35, vasárnap >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)