2014. március 06, 18:43, csütörtök


Fejőke egér méreg

Egerek és emberek, meg persze Fejőke.

Meséltem már az őszi egérinvázióról, ami után végképp letettem arról, hogy valaha is csatlakozzak a rágcsálómentő mozgalomhoz. Mert oké, hogy Jerry, Miki egér, Grabovszky meg a többiek kultúrhősök, és a hobbiegerek is cukkermukker jószágok, de a jó éde sannyát azoknak a nyomorult férgeknek, akik a kajámban szteppelnek és az asztalra tojnak. Próbáltam velük szépen szót érteni, többször amnesztiát hirdettem és szabad elvonulást biztosítottam a szomszéd felé, de a megszálló csapatok nem éltek a lehetőséggel. Lájtos háborúba kezdtünk leköltöztetett macska, élve- és kevésbé élvefogó csapdák bevetésével, itt-ott akadt egy-egy gesztusértékű áldozat, valamint riasztó mértékben növekvő mennyiségű újabb egér.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor nyílt hadüzenetként a párnámon egy méretes kupac egérsz@rt találtam egy bűzölgő egérpisifolt közepén. Ha háborút akartok, hát legyen, üvöltöttem, majd előástam a csatabárdot és a profi egérirtók telefonszámát.

Ipari mennyiségű méreg kihelyezése után pár héttel javulni látszott a helyzet, és egyszer csak azt tapasztaltuk, hogy se rágcsálás, se újabb egérszarkupacok - felszabadultunk, hurrá! Elővigyázatosságból még kint hagytuk a mérgeket, és ekkor történt az, hogy Fejőke öngyilkossági kísérletet tett.
Azt azért elmondanám, hogy az egérméreg kihelyezésekor fontos szempont volt az egyéb állatok biztonsága (igenigen, képmutató dögök vagyunk, szegény egérkéknek is ugyanannyi joga van élni). Ahová a kutyák-macskák  bejuthattak, ott csak biztonsági műanyag ládába tett mérget raktunk ki, az egyéb, kutyamentes helyekre kartonpapír házikóban kerültek a méregpogácsák, és jobb félni, mint megijedni alapon Vili feltankolt K-vitaminból is, remélve, hogy jó esetben a nyakunkra rohad.

Pont be kellett mennem a városba ügyintézni, mikor megcsörrent a telefonom. Vili keresett, és közölte, hogy Fejőke bezabált egérméregből. De hát hogy a bánatba?

Véletlenül nyitva maradt a szobaajtóm, mikor elmentem hazulról, és Fejőke - aki egyrészt nem lát, másrészt nem bejáratos a szobámba - a fal mentén közlekedve a kartoncsomagolás széthajigálásával párhuzamosan felszippantotta az összes kirakott mérget. Basszusbasszusbasszus. Messze is vagyok, csak telefonon tudok szörnyülködni és hálálkodni Vilinek, még szerencse, hogy észrevette, hogy Fejőke belógott.

Persze, hogy észrevette, Fejőke ugyanis az öngyilkossági kísérlete mellett az epilálással is megpróbálkozott; miközben a következő fogás után kajtatott a szobában, magára tapasztott néhány lap egérfogó ragacsot. Vili hazaérkezésekor persze érzékelte a lebukásveszélyt, és próbált feltűnés nélkül kikotorni a szobámból a kosarába, de mindeközben párszor felragadt az ajtófélfára, a komódra meg Flexre, ami elültette Viliben a gyanút, hogy esetleg egyéb is történt, mint szőrtelenítési tapasztalatgyűjtés.

Mit mondjak: nem volt jókedvünk. Vili beletolta Fejőkébe a K-vitamint, és két napon keresztül aggódva nézegettük a büdös kis méregzsákot, visszasírva azt a napot, amikor a lasagna miatt utáltuk. Fejőke meg csak vigyorgott, fejőkézett, kicsit duzzogott a második adag K-vitaminnál, és - mikor nem vette észre, hogy figyelem - megpróbált visszaslisszolni a szobámba repetáért.

U.i.1. - Fejőke túlélte.
U.i. 2. Újabban kulcsra zárom az ajtómat.



<< 2014. március 15, 11:47, szombat 2014. február 25, 23:28, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)