2014. június 02, 14:56, hétfő


flex séta varangy moslék

Flex köszöni, szépen gyógyulgat. Sajnos a lábát most nem kell kezelgetni semmivel, úgyhogy kénytelen önerőből monodráma-rohamokat kapni, de természetesen megoldja, és sokkal hatásosabb, amikor nem csak a kutya riceg, hanem - megfelelő helyezkedéssel - a rázkódó gallértól berezonál az ajtóüveg is.

Flex lába egyébként annyira fájt, hogy bár a műtét után csak nagyon kímélve akartam mozgatni, már első nap kihisztizte, hogy vigyem magammal a tanyára, és úgy nyargalt, mintha rajta se lenne a gallér, majd felolvasok neki a légellenállásról.



Amikor világosság gyúlt Flex gallérjában. Itt nem szalad olyan nagyon, de ehhez a bejegyzéshez ilyen kép jutott, szorri.


Ma postára mentünk. Flex szokás szerint vidám gallérbillegtetéssel parádézott az irigykedve acsarkodó, kerítés mögé zárt ebek előtt, mikor is szokatlan dologra figyelt fel az egyik kapu előtt: egy moslékos vödörre.
Gondolom, valamelyik utcabeli készítette oda a disznótartó háziaknak feletetésre a hétvégi maradékot. Megyünk tovább, futva lepillantok a vödörbe, és még egy szokatlan dologra figyelek fel: a moslékos vödörben egy zöld varangy kuksol.

No, emellett azért nem illik csak úgy elmenni. Körülnézek, fadarab sehol, meg azért valljuk be, a béka nem feltétlenül tudja, hogy éppen megmentődik, és ahogy kiemelem, jó eséllyel rögtön visszaugrik. Gyors leltár, van nálam egy darab kutya pórázzal és gallérral, két feladandó levél ajánlott szelvénnyel, pénztárca, egy db zsebkendő, egy db kutyaoutput-felmarkoló nejlonzacskó (Flexet ismerve még kelleni fog), és ennyi. A varangy meg bent ül a savanyú bűzű moslékban, egy békésen foszladozó-duzzadozó kenyérdarab mellett.

Az árokban téptem pár darab nagylevelű mifenét, hátha azzal ki tudom merni a vödör mérsékelten endemikus lakóját, de persze nem sikerült (utólag viszont rájöttem, hogy ott hagytam néhány nagy, moslékos levelet a járdán.) Nincs más hátra, manuális beavatkozás következik.

Undorodva benyúltam a vödörbe - természetesen nem a varanggyal, hanem a moslékkal volt problémám. Nem tudom és nem is akarom tudni, mik voltak az összetevői a szétázott kenyérszeleten és a varangyon kívül, de kétségkívül alaposan hidratált, fél óra múlva is ragadtam tőle. A varangy persze menekült, pár házzal arrébb egy néni érdeklődve kukkolt a kerítésen át, Flex megsértődött, hogy ha ő nem ugorhat fejest a moslékba, akkor nekem sem ér, én meg nagy nehezen kifogtam a zsírtól szappanként csúszó, kapálózó varangyot. Az egyszem zsebkendőmmel leitattam róla a dzsuva nagyját, majd egy kicsit arrébb útjára bocsátottam. Lehet, hogy el kellett volna mosogatni, de váratlanul ért a helyzet, hogy mit csinál az ember egy moslékos varanggyal.

A papírzsebkendő romjaival megpróbáltam letisztítani a kezemet, mondanom sem kell, kevés sikerrel, a kutyámba meg mégsem törölhettem bele (főleg, hogy gyorsan visszadörgöli belém).

Az ember válogassa csak meg, hogy mikor, hova nyúlkál, és főleg hogyan írja meg. Ezt már akkor megtanultam, mikor jópár évvel ezelőtt felhívott egy kedves bácsi, hogy nagyon szereti az írásaimat, de Nyüzüge nyűtelenítésének történetét vegyem le a honlapról, mert azért mégiscsak arról szól, hogy prosztatamasszázsban részesítettem a lovat.

A mai esetről valószínűleg Flexnek is megvan a maga verziója. Azért remélem, hogy legalább a varangynak jó volt.
<< 2014. június 05, 22:22, csütörtök 2014. május 30, 00:49, péntek >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)