2014. dec 24, 14:42, szerda


flex kutya karácsony

Idén az öreg Flexet kértem a Jézuskától karácsonyra.

Kár szépíteni: Flex végtelenül érzékeny, intelligens, és ezzel összefüggően meglehetősen problémás kutya. Az a fajta, akinek az okossága nem feltétlenül a gazdi boldogságát fényező engedelmességben, taníthatóságban mutatkozik meg, hanem a kutya által kitalált rafinált megoldásokban.

Flex úgy 7 éves koráig agyoncsaphatatlanul, kifáraszthatatlanul hiperaktív volt, és 10 éves koráig már "csak" hiperaktív. Ehhez hozzájött az önfejűsége (kopó keverék, hajjaj), rafináltsága, és a végtelen ragaszkodása hozzám. Flexnek én voltam, vagyok a csupanagybetűs GAZDA, és ebbe nagyon belerondítottam azzal, amikor belecsaptam az állatmentősdibe. Flex a Zakuszka-tanya Alapítvány működésének nagy vesztese.

Egy ideig egyke kutyám volt ,aztán elkezdtek jönni az új mentvények, Jimmy, az öreg belga, Fejőke és Pók... Ott még nem voltak nagy problémák, aztán beindult a kutyaáradat, Balástyán 8-10 kutyám lett egyszerre, és hiába, hogy mindig Flex volt a Főkutya, de neki ez már nem volt, nem lehetett elég. És elkezdődtek a problémák. Flex szökött (korábban csak akkor lépett le, ha nélküle akartam elmenni otthonról, és mindig utánamjött), csavargott, és olyan viselkedésformákat vett fel, ami korábban sosem fordult elő: elkezdte támadni az autókat, bicikliseket. Kerítés nem állhatta útját (most tekintsünk el attól, hogy milyen problémás egy nagy tanyát kutyabiztosra bekeríteni, pláne a szükséges anyagiak nélkül), ha kellett, ásott, ha kellett, rágott, ha kellett, mászott. Egy idő után biztonsági okokból inkább bent tartottam a házban, és csak felügyelettel engedtem ki, ekkor Flex rákapott arra, hogy nem hagyta magát megfogni, ha meg elkaptam és mégis bevittem a házba, hát megoldotta a kijutást. Rájött, hogy ki tud ugrani a konyhaablakon - akkor is, ha az be van zárva. Konkrétan háromszor törte ki az üveget, a végső megoldás az volt, hogy be kellett villanypásztoroznom a konyhaablakot... Igen, belülről. Ekkor az utolsó szó jogán az addig tökéletesen szobatiszta Flex bosszúból nekiállt bekakálni a házba. Nem volt boldog kutya, de én a fenenagy világmegváltás és a túlélésért való párhuzamos kaparás mellett ezzel nem tudtam érdemben törődni. Ma már tudom, hogy nem jó menhelyes gazdi okos és érzékeny Főkutyájának lenni.

Flexet végül hagytam, hogy menjen a saját feje után - igyekeztem sokat foglalkozni vele, vittem magammal, ahová tudtam, de 10 másik kutya mellett ez nem volt, nem lehetett elég. Flex rengeteget segített az újonc kutyák rehabolásában, soha nem bántott egy állatot sem, de folyton szökött, én meg imádkoztam, hogy ne essék bántódása. Bezárni nem lehetett, megkötni nem lehetett, a két méteres kaput helyből átugrotta.

Ahogy öregedett, sokat higgadt, és az utóbbi években a kutyalétszám is csökkent. Mikor elköltöztünk a Mátrából, már "csak" 7 kutyám volt, és az elmúlt két évben az öregek -  Cefre, Puzsér, Maci - is átköltöztek a szivárványhídon túlra. Négy kutyám maradt, letettem a nagyesküt magamnak és Flexnek, hogy nem jön új mentvény, és Flexből végre megint Igazi Főkutya lehetett, úgy, ahogy azt ő szerette volna. Benti kutya, sok-sok sétával, tanyán bóklászással, mindig körülöttem. Nem volt több rombolás, autókergetés, bosszúból becsinálás; szökés is csak két-három havonta tíz percre, hagyományőrzésből.



Nem, nem tartom elfogadhatónak, ha egy kutya gazdi/póráz nélkül az utcán van; azt gondolom, hogy mind a gazda, mind a kutya biztonsága érdekében a kutyának a saját területen van a helye. Ahogy onnan kikerül, bármi megtörténhet; elüthetik, bánthatják, balesetet okozhat, befoghatják, ésatöbbi, és ezért a tulajdonos elsősorban saját magát hibáztathatja.

Minden szempontból nagy megnyugvás volt, hogy Flex az utóbbi egy évben teljesen lenyugodott, és nem szökött meg 10 percre sem, és minden szempontból szörnyű volt, amikor 16-án megszökött, és nem került elő sem 10 perc, sem egy, sem több nap múlva.

Biztos voltam benne, hogy valami baj érte; nem létezik, hogy hazajöhetne és mégsem teszi. Főleg, hogy már december van és hideg, Flexet meg úgy kellett naponta kétszer-háromszor kitessékelni Fejőke társaságában, hogy ugyan méltóztassanak kifáradni pisilni. Sprintpisi, aztán húzás vissza a bejárati ajtót tépni és nyüfögni, hogy engedjék be a szegény fázós kutyulikat. Biztosak voltunk benne, hogy Flex vagy elpusztult, vagy súlyosan megsérült, vagy valaki befogta.

Teltek a napok, Flexről semmi hír, és egyre inkább beletörődtem, hogy nem látom viszont élve. A megtalálójának kitűztünk 25.000 Ft jutalmat, hogy ha nem is az állat, de a pénz miatt talán jelentkezik valaki, aki tudja a megoldást - akár azt, hogy a szomszédja bezárta a kutyát a disznóólba, akár azt, hogy Flex egy útmenti árokban hever elgázolva, élettelenül.  Tehetetlenség, bizonytalanság, Flextelenség. Úgy felvenni a szartaposós bakancsot, hogy az a fekete, szemérmetlenül nyomulós világátka közben nem jön oda az asztal alóli fekhelyéről kopogó körmökkel, kéjesen nyújtózkodva, dünnyögve-böködve, hogy ha már mozog kezem-lábam, akkor dögönyözzem meg bátran, elvégre ezért tart.

Nagylányosan szétbőgtem az agyamat. Amúgy is zűrös idők voltak/vannak az alapítvánnyal (erről majd bővebben később) és cafatos miszlikekben vannak az idegeim, erre rájött még Flex elvesztése és nemtalálása, rendesen kiborultam - és nagyon, nagyon kiborító volt a tudat, hogy talán sosem tudom meg, mi lett vele. A Jézuskától Flexet kértem karácsonyra, vagy azt, hogy legalább megtudhassam, ha elpusztult.

Kerestük autóból, gyalog, lóháton, plakáton, interneten, gyepin, úton, útfélen, és nem volt sehol. Lélekben rákészültem, hogy a 25.000 Ft-os jutalom többeket inspirálni fog arra, hogy Flex helyett bármilyen, kicsit is hasonló kutyát megpróbáljanak rámsózni.

Hétfő délután csörgött a telefon: egy kedves hölgy hívott azzal, hogy azt hiszi, megtalálta Flexet. Pördült velem egyet a világ, majd rákérdeztem: biztos Flex az? Igen, kék nyakörve van és öreg, nagyon öreg.

Gyorsan felírtam a címet, és már indultunk is - közben próbáltam lehűteni magam, hogy ne örüljek előre, lehet téves riasztás is. Erre utalt az is, hogy bár a nagy felindulásban nem kérdeztem meg a hölgyet, hogy mikor találta a kutyát, az elhangzottakból úgy tűnt, hogy az imént szedte össze. Márpedig az kizárt, hogy Flex eddig az utcán volt épségben, és nem jött haza.

Odaértünk a megadott címre, jön a hölgy kaput nyitni - és mellette, szépen lábnál, ott csoszog az eltűnt Főkutyám lógó fejjel.

Hát, filmrendezők valószínűleg hatásosabb Nagy Egymásratalálási Jelenetet rendeznek. Flex hullafáradt és zavarodott volt, megismert minket, de a szokásos viselkedése alapján odaképzelt nagy, viharos nyakunkbaborulós üdvözlés bizony elmaradt. Én bőgtem a megtalálás miatt, bőgtem a meghatottság miatt, mert a hölgy nem fogadta el a megtalálói jutalmat azzal, hogy vegyünk belőle szénát a lovaknak (és nagyon örül, hogy személyesen megismerhette Flexet, úgyis évek óta olvassa a blogot...), és bőgtem, mert ha már az elmúlt napokban úgyis folyton bőgtem a feszültségtől, miért pont akkor hagynám abba, amikor örömömben tehetem.

 

Hazaérés után Flex lerogyott a helyére, és egyetlen kiprovokált pisiügyi ébresztéstől és egy kis evéstől (a mentőangyala is megetette) eltekintve úgy aludt reggelig, mint akit agyonvertek. Reggel már a jól ismert Flex fogadott, illetve a szokásosnál is kommunikatívabb változata; folyamatosan dünnyögött, mormogott, magyarázott, mesélt, és persze bújt, bújt, bújt. A feje búbján, ahol amúgy is volt egy kis csúcsos "taraja", egy sebet találtunk; a bőr is megsérült, és alatta jókora pukli lapul. Már nem fogjuk megtudni, mi történt, elgázolták vagy valaki le akarta ütni mondjuk egy lapáttal, az mindenesetre valószínű, hogy a sérülés, és az általa kiváltott zavarodottság miatt nem tudott hazajutni az öreglány.

Mivel hétfőn, a megtalálásakor nagyon le volt gyengülve, kedden is pihentetni akartam. Ez hiba volt, amikor meglátta, hogy nélküle akarok kimenni a tanyára, jó nagy hisztit rendezett, úgyhogy végül ő nyert. Mégiscsak az Igazi Főkutyám, akit visszakaptam karácsonyra.

Flex eltűnése kapcsán nagyon köszönöm mindenkinek a sok drukkot és megosztást, és még egyszer hatalmas köszönet Flex mentőangyalának, aki felszedte az út szélén zavartan csövező öreglányt, és értesített minket. Gazdik, vigyázzatok a kutyáitokra (is) - és persze békés, boldog karácsonyt kívánunk minden kedves Olvasónknak.
<< 2015. január 22, 11:52, csütörtök 2014. dec 17, 00:42, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)