2015. március 17, 13:06, kedd


kutya

Kedves Olvasó, belegondoltál már abba, hogy egy adott szót mennyiféle helyzetben, mennyiféle hangsúllyal, mennyiféle többletjelentéssel lehet kiejteni?

Vegyük például ezt az egyszerű, meglehetőst rövidnek és hétköznapinak nevezhető szót: kutya. Van az a helyzet (autóban utazva), van az a hangsúly (írásban nehéz visszaadni), ami Gábornál azonnali fékrelépést és útszélre lehúzódást eredményez, meg azt az általános többlettartalmat, hogy a kínkeservbe, már megint.

Így történt ez szombat este is, mikor hazafelé suhanva, a reflektor által egy pillanatra megvilágítva megpillantottam az apró feketeségeket az országút szélén. Elhangzik az ilyenkor esedékes "kutya..." az ilyenkor esedékes hangsúllyal, Gábor már meg is állt, én meg kipattanok egy halódó zseblámpával, és nyargalok visszafelé. Töksötét van, hogy teljes legyen a móka, esik is, a kutyák sehol. Gábor időközben megfordul, és az autó lámpájával segíti a kutyakeresést, végül meg is látjuk a három rémülten eliszkoló kölyköt. Valószínűleg nemrég dobták ki őket. Kiszállok, és az autótól kicsit eltávolodva próbálom magamhoz csalni őket. Némi habozás után az egyik félve odakúszik, és riadtan, de ellenkezés nélkül hagyja, hogy megsimogassam, majd felnyaláboljam, és betegyem a kocsiba az anyósülés elé. Egy.

A második hosszadalmasabban kéreti magát, de végül ő is odajön, és bekerül a testvére mellé az autóba. A harmadik kölyök azonban sehogy sem akar ismerkedni, szemlátomást nagyon fél, és zavarodottan rohangál az út egyik oldaláról a másikra. Időnként előremenekül, időnként eltűnik a kocsi mögött (a zseblámpa már feladta, Gábor szorgalmasan forgolódik az autóval, hogy egyáltalán lássuk, merre van az esős fekete éjszaka megfoghatatlan fekete kutyája.) Próbálkozom gépsonkával (milyen szerencse, hogy bevásároltunk), a kölyök nem jön. Ha óvatosan felé indulok, elszalad a susnyásba, és kereshetjük megint. Biztos az is összezavarta, hogy a testvérei eltűntek, úgyhogy előkapom az egyik tesót az ülés alól erősítésnek, de az utolsó befogandó jószág így sem merészkedik oda hozzánk, ugyanakkor minden közeledési kísérletemre egyre rémültebben reagál.

Pocsék érzés, de ott kell hagyni, nem tudunk rajta segíteni, ha ő nem akarja. Feladom, visszaülök az autóba, és közlöm Gáborral: ezt a kutyát nem tudom megfogni, menjünk. Gábor közli, hogy nem, még nem indulunk, megpróbálja ő is - hátha az elcsípendő eb csajkutya és a pasikkal jobban szimpatizál, mint velem.

Őrülten büszke vagyok Gáborra - pár perc alatt teljesítette a teljesíthetetlent, megfogta a hármas számú kölyköt, betette a lábamhoz, és már mehettünk is haza a zsákmánnyal. A slusszpoén: az ominózus kölyök valóban szuka, a másik kettő kan.



 Kutyabehordás, féreghajtó-adagolás, átnézés - első blikkre egészségesek, jó súlyban vannak. Itt még megszeppenten üldögéltek, ez volt az utolsó ilyen pillanat; azóta vagy alszanak, vagy őrjöngve cikáznak, de inkább az utóbbi.



A gyerekek már a kocsiban elnevezték őket: Szombat, Este, Találtuk. Olyan okos kutyák, hogy névsor és megfogás szerint ülnek, bizony.



Unatkozni? Itt, most, velük? Ugyan már...















/Az alapítvány megszüntetése továbbra is aktuális, úgyhogy köszönöm, nem állok neki adományt gyűjteni. Sajnos az elintézendő papírmunkákkal eddig folyamatosan a khmm, nem megfelelő embereket találtam meg (ebből is érik egy hosszú, tragikomikus blogbejegyzés), a meglévő állatokról ezért a továbbiakban magánemberként a személyes honlapon (papirmusztang.hu), ill. a hozzá kapcsolódó Facebook-oldalon (www.facebook.com/papirmusztang) posztolok képeket/írásokat./







<< 2015. március 22, 18:45, vasárnap 2015. január 28, 10:11, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)