2008. november 27, 12:17, csütörtök


Cicaláb-fronton a helyzet sajnos változatlan. A csánk és a szár egyaránt rondán be van szűrődve, "kezelésileg" tegnapra annyit elértem, hogy a ló megint hagyja magát megsimogatni, de ha a nyakához/kötőfékhez érek, már fújtat és jelzi, hogy tartsam be a megígért játékszabályokat (no injekció, no lefogás, no pipa), különben baj lesz. 


2008. november 25, 18:44, kedd


SOS segítségkérés az ócsai Szent Ferenc Állatotthonból, autóügyben.


2008. november 24, 22:08, hétfő


Nem jó érzés, ha az embernek egy ló belefejel az arcába - még akkor sem jó, ha az illető ló az ember legkedvencebb világtalan lova a világon. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben az ilyenkor elmaradhatatlan csiripelő kismadarak és körbetáncikáló csillagok társaságában, miközben felkászálódtam a hóból és összeszedegettem a kivert fogaimat. Cica nem csak a vénásan, hanem az izomba adott injekciót sem szereti. Olyannyira, hogy szégyen-gyalázat, be sem tudtam adni neki. Első nekifutásra elugrott, amint megérezte a tűt, másodikra verte magát és lefejelt, ahogy hozzányúltam, harmadikra már meg akartam pipázni (micsoda blama, izomba adandó injekcióhoz pipa…), de Cica ekkor már hisztizve toporzékolt, a roncs lábára és a csúszós hóra fittyet hányva ágaskodott, és teljes pánikban próbált menekülni akár rajtam keresztül is. Ráadásul egyedül voltam, segítség nuku, úgyhogy végül a helyzet totális kilátástalanságára való tekintettel lemondtam a további  szurkálási-pipázási próbálkozásokról, mielőtt a betegnek a gyógykezelés mellékhatásaként  komolyabb baja esne.


2008. november 24, 14:19, hétfő


Front, fejfájás,vacogás, hányinger, de ez még hagyján. Meg az is, hogy a lovak reggel széttépték a legelői villanypásztort, és miközben a szobában ülve azon tűnődtem, hogy beledögöljek-e önnön magamba vagy igen, szolid dübörgéssel belejtett 15 ló az udvarra, felborogattak ezt-azt, mert az olyan vicces, és dehogy hagyták magukat megfogni, végre eljött a fogócskázás ideje. Mivel számomra ilyenkor a legkisebb mozdulat is halálos, a fogócska meg inkább nagymozdulatos kategória, főleg 15 lóval, genyó voltam, és jusztis elrontottam a játékukat – nem fogócskázom és kész. Lovaim duzzogó ajakbiggyesztéssel fogadják az ünneprontást, és 10 perc múlva már hagyják is visszatoloncolni magukat a helyükre. A villanypásztort majd megreparálom, ha a többivel végzek.


2008. november 23, 21:19, vasárnap


Tegnapra ígért tegnapi képek a tegnapelőtti újoncokról, természetesen ma.


2008. november 21, 23:17, péntek


Délután megérkezett a két új tanyalakó Piliscsabáról. Sajnos sok idő nem jutott rájuk, mivel éppen szénát is hoztak, ennek örömére az eső is megérkezett, úgyhogy miután a két lovat lekaptuk az utánfutóról és lehámoztuk róluk a védőszerelést, kihajítottuk őket átmeneti otthonukba, az öthektáros bocitlanított bocikarámba, aztán a hátralevő időben fóliával rohangáltunk és a villanypásztorral variáltunk, hogy a frissiben érkezett széna ne ázzon pacallá már az első napon.




2008. november 21, 00:00, péntek


SOS segítségkérés Henitől, az ócsai Szent Ferenc Állatotthonból - győzöm hangsúlyozni, jópár évvel ezelőtt, a lómenhely megvalósulása előtti zűrös időkben Heniék húztak ki a pácból, mikor csóró főfalusi lánykaként nem tudtam hová tenni a csutkasánta Zakuszkát, akit az addigi "befogadója" 4 hónap után nemes egyszerűséggel kirúgott, és totálisan kilátástalan tűnt a helyzet.


2008. november 20, 22:12, csütörtök


Endorfin és A Gróf Úr, a két, sintértelepi altatás elől találomra elhozott nyávogi fantasztikus fazon. Hol van már az ágyalábújás és a tüntető szekrénytetőrefekvés; ahogy nyitom az ajtót, két macska rohan elém boldog dorombbal, A Gróf Úr rendesen macskamódra nyávog, Endorfin pedig szövegláda nőszemélyhez méltóan 5 másodpercenként mekeg egyet, ezt csak akkor hagyja abba, ha végre leülök az ágyra és felpattanhatnak az ölembe. Ilyenkor 5-10 perc szenvedélyes dagasztás és törleszkedés következik, majd mikor a farmeren keresztül már az összes bőrt letépték a combomról, összegömbölyödnek és kizökkenthetetlen mormolással elalszanak. Míg Endorfinnak a mekegés és a gátlástalanul vonagló törleszkedés a specialitása, addig A Gróf Úr a bukfencezés tudományában jeleskedik; az ember lábfejének vagy az ágyon nyugvó kezének nyomja a homlokát, és egy csavarintással átdobja maga felett a többi alkatrészét. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, szeret szemezni. És tud is!


2008. november 20, 00:30, csütörtök


A piliscsabai szállítás megoldódott, egy blogolvasónk segítsége és a mentendő lovak helyi rajongói révén megvan a fuvarköltség, pénteken érkeznek az új lakók, lesz fotó, sztori, kutyafüle.


2008. november 19, 01:57, szerda


SOS fuvart keresünk Piliscsabáról Mátracserpusztára két kolbászszökevénynek, egy 20 éves félvér kancának és egy kehes fjord heréltnek. Péntekig (nov. 21) el kell őket hozni, vagy mennek a szalámiba.


2008. november 18, 20:11, kedd


Kutyaharapást szőrivel, macskamentő fuvart talált cicával; szegény Kata alig pihente ki Endorfin és A Gróf Úr szállítását, máris a nyakába szakadt egy újabb nyervogi, neki próbálunk most gazdit találni.




2008. november 18, 13:45, kedd


Mai képek a nyomiménesről; nagy előnye a reggeli beengedésnek, hogy mivel a gebbencsek alig várják, hogy kinyissam a kaput, szépen egy irányba néznek, a fényviszonyok is megfelelőek, így nem kell várakozni, kúszni-mászni-csettegni-helyezkedni, csak klattyintgatni.


2008. november 16, 22:15, vasárnap


Nem kell új macska. Ez mindig is egyértelmű volt, akkor is, mikor a következő hirdetést olvastam:


2008. november 15, 21:24, szombat


Ha röviden akarnám jellemezni Café általános állapotát, akkor elég azt mondanom, hogy jól van. Ha részletesebben ki akarnám fejteni, akkor el kell árulnom, hogy Cafét, a mi kedves, birkaszelíd, melankolikus, halál torkából visszarángatott Cafénkat elrabolták az ufók, és agyátültetés után inkább visszahozták, mert nem bírták elviselni. Erre tegnap reggel jöttem rá, mikor a kisasszonyt kiengedtem az udvarra, ahol is kisasszony vad öszvérgaloppba kezdett, rúgott-fingott-bakolt, csukladozva üvöltött, és megpróbálta megtaposni a döbbenettől gúvadó szemekkel rámeredő Szilvi kutyát. Café folyamatosan nyüzsög, teljesen mindegy, hogy hol van, de át akar szökni a másik oldalra, aztán lehetőleg vissza. Ma a menetrend szerinti méretes müzliadag elfogyasztása után kinyitotta a zabos ajtaját és repetázott egy jót, majd a vendégekre való tekintettel úgy döntött, hogy kicsit produkálja magát.


2008. november 13, 23:25, csütörtök


Café egyre jobban van, folyamatosan igyekszik meglépni az aktuális tartózkodási helyéről, csukladozó-nyikorgó áriával követeli a figyelmet, mely természetesen kajában kell hogy megnyilvánuljon, és különösebb erőlködés nélkül becsókol két fandlira való müzlit egyálltó helyében.


2008. november 11, 08:22, kedd


A Café-féle pánikból még mindig komoly alvás-restanciáim vannak, de talán még idén utolérem magam. Bár nem volt könnyű, de érdemes volt felkelni (na, ilyet is rikán hallani tőlem), verőfényes napsütés, tavaszi hangulat, a müzli zörrenésére a vödörbe nagy ívben fejest ugró Café. 


2008. november 10, 02:20, hétfő


...és még egy örökbefogadót kereső ló Chicago, a 25 éves furioso mén személyében.




2008. november 10, 01:46, hétfő


November 20-án az itt szerepelt, 5 lóról szóló hirdetést a tulajdonos kérésére töröltem.


2008. november 09, 22:59, vasárnap


Mivel tegnap a jó időt kihasználva a saját udvaromban szándékoztam összekapirgálni a faleveleket, Cafét is levittem magammal, hogy legelhessen, míg én dolgozom. Cefre azonnal beleszeretett lábadozó öszvérünkbe, talán a fültestvériség jegyében, és egész nap boldogan kísérgette.


2008. november 08, 23:22, szombat


Beteg öszvér, halott öszvér



Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)