2008. dec 27, 22:23, szombat


Tegnap azt álmodtam, hogy részt vettem a Nemzeti Vágtán, amit ezúttal a Moszkva téren tartottak. Nyüzügével neveztem, de start előtt derült ki, hogy minden lovas ló nélkül indul; négykézláb, a vágta lábsorrendjét betartva kellett száguldozni, a pályát fekvőrendőrökből kialakított ugrásokkal nehezítették. Harminc kört kellett teljesíteni, eleinte panaszkodtunk, hogy a kanyarok túl élesek, és az egyenes szakaszon nem merünk nagyon felgyorsulni, aztán az ötödik körnél rájöttünk, hogy ez egy nagyon hülye verseny, miközben a nézők meg a lovak a térdüket csapkodva zokogtak a nevetéstől. Iszonyatosan fájt a térdem és zsibbadt a lábam, egy 80 év körüli bácsi lihegve kijelentette, hogy ő csikóval nevezett, úgyhogy a vágtát most lecserélné egy kis lépésre, én elszántan botladozva négykézvágtáztam tovább, már csak egy versenyző volt előttem (meg vagy húsz kör…) A lábaim azonban egyre inkább feladták a küzdelmet, végül jól felbuktam és lebénultam. Arra ébredtem, hogy bő tízkilónyi macskahalom fekszik a térdhajlatomon A Gróf Úr, Endorfin és Mialis jóvoltából, akik sikeresen leállították a teljes vérkeringésemet, nem csoda, hogy ilyen helyzetből még álmomban sem tudtam nyerni.


2008. dec 25, 21:57, csütörtök


A lómenhelyi híreket is illik megemlíteni, tehát íme a Zakutanya karácsonyi szenzációja. Bekövetkezett az, amit elképzelni sem tudott senki, legalábbis az, aki kicsit is ismer: üres lószállító jött, teli lószállító ment, az állomány meg kettővel csökkent, csuhajja. Az egyik eltávozott Mézesmálna volt, akit időközben visszapasszoltam páromnak, mondván, hogy MM makkegészséges, nem szorul rá a menhelyes kegyelemszénára, (csúnyán mondva egy másik, ténylegesen rászoruló ló elől foglalja a helyet), dolgozni a pónisága miatt nem tudok vele, passzióból Málnázni meg se kedvem, se időm, se energiám, hát próbáljuk meg elsózni a kiscsávót (a meghirdetést nem hagytam, mert bár Málna nem tartozott a kedvenceim közé a Café irányába kifejtett terrorista hajlamai miatt, azért akárkinek nem szerettem volna odaadni, még úgy sem, hogy már nem is az én lovam, ergo nem én adom oda.)


2008. dec 25, 19:07, csütörtök


...továbbra se feledkezzünk meg az Illatos úti kutyákról (lásd a kettővel korábbi bejegyzést;) kezdődik a petárdázás, rengeteg világgá szaladt blöki fog bekerülni a telepre, a régóta bentlévők halálát előidézve. Akinek kutyája van, fokozottan figyeljen rá, nehogy a petárdáktól megrettenve elszökjön; lehetőleg engedje be a házba vagy egy biztonságos, bezárható helyre, séta csakis pórázon. Ha a kutya neadjisten elveszne, a chip rengeteget segíthet a gazdi megtalálásában (petárdaszezonon kívül is...), ill. a nyakörvbe jól láthatóan írjunk nevet-telefonszámot (a biléta is jó, feltéve, hogy nem veszik el.) A nyakörves megoldás kb. egy perc időráfordítást igényel, ne spóroljunk rajta, mert ha megtörténik a baj és eltűnik a kutya, lehet, hogy soha többé nem tudjuk bepótolni azt az egy percet.


2008. dec 25, 15:52, csütörtök


Megfagyva bár, de törve nem, boldogságos-angyalkás-kajlafüles karácsonyt kívánunk mindenkinek.


2008. dec 19, 03:04, péntek


Telt ház van az Illatoson, plusz jön a petárdaszezon, minden tele lesz a durrogástól megrettent, elszabadult kutyákkal, amik közül sok az Illatos úton fog kikötni, és ha nincs hely, altatni kell. Márpedig nincs hely, a 94 kennelből 94 foglalt… Ha most viszel ki kutyát, életet mentesz, a jelenlegi helyzetben minden egyes bekerülő új kutya egy régi halálát jelentheti. Továbbá szépen kérek mindenkit, akinek ivaros szukája van, és bármilyen okból hagyja szaporodni, mondván, hogy úgyis minden kölyöknek jó gazdát talál: nézze végig az Illatos út honlapját. Ha csak virtuálisan is, de nézzen bele ezekbe a kutyaszemekbe, és gondoljon bele: ő is hibás abban, hogy ezek a kutyák ide jutottak, hiszen minden fölöslegesen, nemtörődömség vagy rózsaszín maszlaggal megideologizált haddszüljönaputyulim-mentalitás miatt világra jött kiskutya egy mentendő kutya elől foglalja a helyet. Kár szépíteni, én is hozzátettem a magamét, mikor két éve a fogamzásgátló injekció dacára Fejőke világra pottyantott hat kölyköt. Más tanuljon az én hibámból, főleg azért, mert az emberi hanyagságnak végső soron mindig az állat issza meg a levét: magát felelős állattartónak gondoló, de legalábbis remélő kutya- (és persze macska-)tulajdonos számára az egyetlen járható út az ivartalanítás. Igen, a kiskutyák édesek, aranyosak, mégis rengeteg van az Illatoson is, és valaha a most közvetlen életveszélyben lévő öreg kutyák is ilyen cukorfalatok voltak, mielőtt önhibájukon kívül bekerültek volna a rácsok mögé.


2008. dec 18, 01:17, csütörtök


Két izgalmas napot tölthettem a Tanyán Kívüli Nagyvilágban. Többek között voltam Szegeden (köszönet Petinek a fuvarért és az éjszakai szállásért), hogy az alapítvány számlaszámához kiváltsam a bejegyzési kivonatot, ami egyszerű dolognak tűnik, ehhez képest hónapok óta nem sikerült elintézni, és nem csak a távolság miatt. Ott kezdődött, hogy mindig, mindenki mást mondott, végül a hős tanyabarát, Peti úgy két hete személyesen utánajárt a dolognak. Először bement helyettem a cégbíróságba egy szép csütörtöki napon, merthogy oda kell menni. A cégbíróságon kiderült, hogy mégiscsak a natúr bíróságra kell menni, Peti átment a bíróságra, ami egy bombariadó örömére éppen zárva volt, semmi baj, pénteken nincsenek bent, jöjjön vissza hétfőn, akkor elintézhet mindent. Peti visszament hétfőn, mikor is közölték vele, hogy ő ezt mégsem intézheti el, de nyugodtan megkérdezhette volna pénteken. Ekkor már sejtettem, hogy csak le kéne mennem Szegedre.


2008. dec 14, 02:30, vasárnap


Kicsit nagyon sok dolog összejött így karácsony előtt, szervezés, kapkodás, nemalvás, lókeresés.


2008. dec 12, 00:16, péntek


Fontos tudnivaló az ajándéktárgyak rendeléséhez: egy fórumos barát, Dike jóvoltából a tárgyak átvehetők Budapesten, a Blaha közelében, hétköznap 8 és fél öt között, aki az átvételnek ezt a módját választja, megspórolja a postaköltséget. Akinek ez megfelel, jelezze mailben, és cserébe megkapja a telefonszámot,  ill. az újabb rendelések leadásához sincs még késő. Dikének nagyon köszönöm, hogy önként elvállalta a központi elosztó szerepét. :) Továbbá százezer bocsánat mindenkinek, akinek válasszal lógok bármilyen ügyben, de kevés a napi 24 óra....


2008. dec 12, 00:08, péntek


A horrortúra folytatása: a nyomok elvesztése, a romjaim hazahurcolása és a térerő megtalálása után telefonos segítséget kértem; egyre valószínűbb volt, hogy egyedül nem fogom Roziékat megtalálni. Már csak abban reménykedtem, hogy egy falu közelében letáboroznak, és akkor a helybeliek megfogják őket, vagy legalábbis szólnak, hogy ott vannak – ehhez persze az kell, hogy tudjam, kiknek kell szólni, ami a helyismeret hiányában nehéz. Szerencsére segítséget kaptam, méghozzá a mátranováki polgármestertől, Földi Gyulától, akinek a személyében egy nagyon szimpatikus lovasembert ismerhettem meg (történetesen a múlt héten, ez aztán az időzítés.) Megkaptam a lovak feltételezett vonulási útvonalába eső falvakban élő, lóügyben illetékes emberek telefonszámát, és mindenkinek elmondtam, miről is van szó - nagy köszönet az általános pozitív hozzáállásért, amit egy ismeretlen lókereső irányába tanúsítottak.


2008. dec 11, 03:02, csütörtök


Ama nap a harag napja, lészen fogcsikorgás, szemeknek kínlódó forgatása, vér, verejték, és kibuggyanó féreghajtó paszta. Én legalábbis így képzeltem a hétfő délelőttöt, folytatásként meg nagyon szerettem volna egyéb, vészesen halmozódó határidős dolgaimmal foglalkozni. Ugye már kitaláltad, hogy ez nem jött össze?

Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor a féreghajtózás gyanúsan jól ment. A hisztisebb gebbencsek szájába is egész könnyen be tudtam tolni a betolnivalót (figyelem: jobb kéz hüvelykujja a szájzugba beleakaszkodik, maradék ujjak ráfognak a kötőfék állszíjára, és kész is a hisztisló-minimálszájterpesz, garantáltan bio, csak a hüvelykujj kellő mértékű behajlítottságára kell figyelni. Könnyű észrevenni, ha rosszul csináljuk, ekkor ugyanis a ló gyors mozdulattal leharapja a tartáshibás hüvelykujjat, ennélfogva kiszámolható, hogy csak két hibalehetőség van. Megjegyzem, az első baki után már nincs mivel nyomni a féreghajtós tubust.)

Én nem tévesztettem, rideg profizmussal toltam a lovak pofájába a drága anyagot, utána kiszénáztam, elláttam Cicát, elláttam az öreglányokat, elláttam a nyuszikákat, elláttam a világ baját, és amikor már majdnem mindennel kész voltam, egy bála széna társaságában elindultam a két újonc, Öcsi és Rozi karámja felé. Ahogy beértem, éreztem, hogy valami nem stimmel, máskor ahogy meghallják a hangomat, már jönnek, Öcsi rendszerint vágtában, mert ő ilyen kis túlbuzgó Ikeapóni. Most viszont nem jön senki, néma csend, árválkodó szénabála, és a ráébredés


2008. dec 06, 13:50, szombat


Természetesen a rám jellemző káosz jegyében nem egészen úgy haladtam a dolgokkal, ahogy kellene, de az igyekezet megvan, íme néhány egyedi karácsonyi ajándéktipp, mely egyben lómenhelyi támogatási lehetőség Pacibá és a Kisvárosi Nyomda jóvoltából.


2008. dec 05, 23:42, péntek


Egyesítettem a házon belüli macskacsapatokat, a vendégszobában elszállásolt Gróf Urat és Endorfint áttelepítettem a szobámban tanyázó Xanaxhoz és Mialishoz. A változás következtében utóbbiak méretes pofonokban részesültek Endorfin jóvoltából, úgyhogy pár próbálkozás után rájöttek, hogy az arisztokratikusan visszafogott Gróf Úrral érdemesebb ismerkedni, mint a kismacskákra hisztérikusan vartyogó Endorfinnal.


2008. dec 01, 16:10, hétfő


...sajnos adós vagyok egy friss és harmatos menüponttal, nevezetesen azzal, amiben a Kisvárosi Nyomda jóvoltából elkészülő lómenhelyes karácsonyi ajándéktárgyakat (naptár, képeslap, hűtőmágnes) lehet megnézni és megrendelni. A menüpont elkészítésében velemszületett mérhetetlen lustaságomon kívül az is akadályoz, hogy mostanában egyéb teendőim és a frontos döglődések mellett a nap 25 órájában elszabadult lovakat és bocikákat hajkurászok, de ígérem, egy-két napon belül felkerülnek a honlapra az ominózus kütymütyök, melyeknek teljes bevételét a lómenhely kapja, hatalmasnagy köszönet érte a Kisvárosi Nyomdának. 


2008. dec 01, 00:50, hétfő


Ó, az az éjszaka, a Letépett Villanypásztor Éjszakája… Nos, azt az éjszakát pont átaludtam, de utólag is felismertem, másnap ugyanis nem sok lovat találtam ott, ahol előző este még sok ló volt. Villanypásztor letépve, lovak szét és szanta, valahol a domb túloldalán. Felmarkolok egy kötelet, és egy kiváló akusztikai adottságokkal rendelkező vödröt, amibe ha beleteszek pár szem lónasit, remekül lehet csörgetni; ilyenkor a lovak úgy jönnek, mintha zsinóron húznák őket. Felballagok a dombtetőre, már látom a békésen legelésző nyomiménest, megzörgetem a vödröt, és várom a zsinóron húzott lovakat…



Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)