2008. július 29, 17:07, kedd


Vidáman indult a mai nap: Flex hajnali ötkor kavarodott haza az esti két perces pisilési körútjáról, és búbánatos tutulással adta a világ tudtára, hogy őt nem szereti senki, sőt mi több nem engedik be a tanyára (a kaput egyébként játszi könnyedséggel átugorja, de ez ilyen drámai reggel volt.) Mivel csupa empatikus kutyám van, osztoztak Flex lelki gyötrelmeiben, és fél percen belül összeállt a lelkes siratókórus. Sivalkodó szoprán a Kisfejőktől, letargikus bariton Spanéktól. Sajnos én az egész éjszakámat azzal töltöttem, hogy haldokoltam, ill. álmomban rossz buszra szálltam a Moszkva téren, és ez csak egy dél-amerikai halászfalucskában derült ki, vissza kellett gyalogolnom egy csomót ahhoz, hogy fel tudjak szállni a 4-es villamosra, így érthetően roppant elgyötört állapotban ért muzikális ebeim szív- és dobhártyaszaggató előadása. Előtámolyogtam, és leintettem a bandát. Na jó, ez a megfogalmazás nem fedi kellőképpen a valóságot, szóval történt, hogy feltéptem az ajtót, és a korai start miatt kinyithatatlan szemhéjaimon keresztül villámokat szórva azon az ordenáré, velőtrázó hangon, amit külön ezekre az alkalmakra tartogatok, és edzett barátaim csak "milkacsoki-hang" néven emlegetnek, elbődültem, hogy KUUUUSS. A jelenség távol volt attól, ami még belefér a finom és nőies kategóriába, viszont kétségkívül kuss lett.


2008. július 27, 00:32, vasárnap


Oké, hogy front van, de hogy ennyire... Szóval hiába ellenőriztem le a délután elküldött szöveget tízszer is, volt, aki figyelmesebben olvasott nálam, és biztos ami biztos rákérdezett, hogy tényleg annyi nullával akartam-e írni a regölyi ház árát, amennyivel sikerült. Hát nem. Szorri, ezek után szentül fogadom, hogy könyvelőnek nem megyek, a hirdetést meg kijavítottam. MS, köszi, hogy szóltál! (Indítványozni fogom mielőbbi leselejteztetésemet.)


2008. július 26, 14:18, szombat


Szerető gazdit keresek egy derék nádfedeles parasztházikónak, amit gonosz módon magára hagyott a gazdája, pedig menedéket nyújtott kutyának, macskának, meglőtt ölyvnek, elkaszált lábú őzgidának, törött szárnyú gólyának, és nem utolsó sorban a galád gazdinak, azaz nekem.


2008. július 24, 23:39, csütörtök


Front, eső, fejfájás, dögrovás, alvásalvásalvásalvás, majd méltó bűntetésként esti állatellátás zuhogó esőben, töksötétben. Végső soron a zsebkendőipar járt jól, én ugyanolyan gyürött vagyok, plusz taknyosabb.

Álmomban két riporter úgy döntött, hogy színésznő vagyok, és mindenáron riportot akartak velem csinálni. Elmagyaráztam, hogy ez tévedés, tanyán lakom, lózok, rajzolok, és mostanában főállásban álomkóros vagyok, hagyjanak már békén, de erre még jobban belelkesűltek, hogy micsoda tehetség, teljesen hitelesen előadja, hogy nem színésznő, hanem importparaszt, de azért a sminkemet kicsit megigazíthatnám. Nem bírtam levakarni őket, először elvittek az állítólagos szűlői házamba, amit természetesen az életbe' nem láttam, de belementem a játékba, csak mikor felszólítottak, hogy kalauzoljam körbe őket, folyamatosan eltévedtem. Sajna pár részlet itt kimaradt, arra emlékszem, hogy az étkezőt igyekeztem megjegyezni, mert nagyon jól nézett ki, kék meg bézs kerámiaizékből volt kirakva a fal, 10 méteres belmagasság kupolákkal, nem pont az a rusztikus életérzés, de az ember ne finnyogjon a szűlői házban. A járólapok közé azonos anyagból fekvőrendőrök voltak beépítve, elmagyarázták, hogy ez a kisgyerekek elcsúszásának megakadályozására van, (volt belőle leukoplaszttal rögzíthető mobilváltozat is), de én se rálépni, se átlépni nem tudtam, folyamatosan pofáraestem.


2008. július 23, 00:31, szerda


A Ditus GmbH jóvoltából a gebbencsek ismét kaptak 12 zsák Deukavallo lucernás tápot, köszönjük szépen a rágnivalót a nyihorászok nevében is.  


2008. július 22, 05:11, kedd


Tegnap este Murci átköltözhetett a francia szakirodalommal súlyosbított zöldségesládából a vadiúj, fullextrás ketrecébe, ahol a lehetőségekhez képest jól érzi magát (a rácsokat ellensúlyozandó természetesen emelt adag simogatást kap.) A lakosztály egyébként tényleg szuper, elég tágas, volt hozzá roncsmancsbarát matrac, és ami a Murci csonka lábfeje miatt a legfontosabb, könnyű takarítani. A cicabilivel viszont bajban leszek, a puccos szilikonalom nem jöhet szóba amiatt, hogy beleragad a talpába, marad a papírtörlő-darabkákkal bőségesen kibélelt macska-toitoi, ami sebszempontból zseniális megoldás, viszont egy komlett esőerdőnyi a papírszükségletünk, mire Murci meggyógyul (papírtörlő-gyáros szponzor kerestetik, igény szerint hajlandó vagyok átnevezni a macskát Szilviónak.)


2008. július 22, 03:43, kedd


Nagy nap volt a tegnapi - kerek egy éve, hogy szeretett Lecsónk, eme gyönyörű nóniusz, fajtájának kiváló példánya, aranyosokoskedves lovacskám (jaj, a szépet ki ne hagyjam) tanyalakóvá avanzsált. Parasztosan úgy is mondhatnám, hogy ez a tokmányfejű, gilisztanyakú és pókhasú tulok egy éve boldogítja a tanyalakókat bárgyú tank-üzemmódjával. Persze első találkozásunkhoz képest sokat javult a helyzet, lásd Olvasósarok idevágó szösszenete, de azért a Lecsó nem válik hortobágyi húsos palacsintává, méltó módon ünnepeltük az évfordulót.


2008. július 21, 10:28, hétfő


Tegnap sajnos elkiabáltam, hogy Murci milyen kooperatív beteg; ma reggelre lehámozta a kötést, ezzel megbolygatta a sebet, ami lejött az eltávolítandó kutyaszörös panírral együtt, lett viszont helyette egy még tiszta, nyílt seb, azaz lábujjhiány, ami tulajdonképpen lehetne gusztustalanabb is, mert a 2 napja megindult lájtos gennyesedést nem találtam. Minek meg tud örülni az ember a reggeli müzlimajszolás elött! (Azért fotót inkább nem mellékelek róla.)


2008. július 21, 02:07, hétfő


Jól el vagyunk látva mindenféle válogatott nyomorral: Kisciri tegnap belázasodott, és elkezdett szivárogni valami gyanús lé a pocakjából. Bökdösöm bele az antibiotikumot, algopyrint, de sajnos a hölgy olyan hisztis, hogy már az injekciós tű puszta látványától sikítófrászt kap, miközben igyekszik bukfencet vetni a levegőben és megkarmolni, megharapni, bánja is ő, csak a bajtársiasság jegyében fájjon nekem is. Két injekció közben szerencsére jól van közérzetileg, néha felkel és jön-megy, némi engesztelés után kedveskedni is hajlandó, az étvágya meg kitűnő, sőt az emésztése is (ezt onnan tudom, hogy bár vettem nekik méregdrága szilikonos macskaalmot, CirumVirág következetesen a cicabili mellé végzi a dolgát.)


2008. július 19, 14:36, szombat


Tegnap esti tanyagiccs,


2008. július 18, 18:55, péntek


Potyka utolsó képei a dorombolós etetésről, mikor még jól volt:




2008. július 17, 13:37, csütörtök


Szerdán a hajnali öt órai lefekvés után Potyka számára komoly fizikai munkát jelentett a felnyivákolásom, de persze megoldotta. Erőfeszítéseit honorálandó kapott egy számmal nagyobb melegítőedényt azzal, hogy kéretik rohamosan erősödni és fejlődni. Délután különös dolog történt: a jó étvággyal elfogyasztott sokadik ebéd után éppen az emésztésserkentő pocakvakarás volt a program, amit túlbuzgó személyzethez méltón nem csak a feltétlenül stimulálandó felületre korlátoztam, hanem Potyka általános jó közérzete érdekében jól átsimiztem az egész gyereket. Hanyatt feküdt a kezemben, a teste a tenyeremben, a feje az ujjaimon, a másik kezemmel a bordáit cirógattam, mikor is Potyka közölte, hogy r.


Kis lakótárs nagy igényekkel


2008. július 16, 04:55, szerda
Nem tudom, hogy a Potykával eltöltött első közös éjszakát a "rövid" vagy a "gyötrelmes" szó jellemezné jobban, alighanem a kettő egyszerre. Lefekvés előtt elláttam az aprólékot, fél kettőkor sikerült ágyba keverednem, az órát beállítottam négyre, majd fél háromkor heves macskasikításra ébredtem. Beletelt egy kis időbe, míg felmértem a helyzetet, hogy egy fél napos kismacska visít az ágyam mellett, akit ráadásul én költöztettem be. Takaró alól ki, kecsketejet a mikróba (stílusosan stampedliben melegítem), macskamelegítőt feltölteni... Az Ikeában vett, eddig használhatatlanul kicsi és lapos kajatároló edénykéről kiderült, hogy a Jóisten is is cicapocak-melegítőnek teremtette: feltöltöm forró vízzel, rá a tetejét, körbetekerem alufóliával, rá egy réteg konyharuha, és megy a fűtés.


2008. július 14, 23:47, hétfő


Ha azt mondtam, macskás napom volt, finoman fogalmaztam. Naggyon finoman, és nem is említem az előttem álló napokat... Node csak szépen sorban.


2008. július 14, 18:09, hétfő


Zaku kehességének sajnos nem tesz jót a hőség és a szénazabálás, így tegnap Ozzy és Lambi társaságában kivittük legelni egy közeli elhagyatott tanyára. Ebben még nincs semmi extra, elvégre a 3 ominózus ló minden nap megteszi ezt az utat, most azonban egyrészt Petivel vezettük őket, másrészt mikor visszaértünk, Peti odapillantott a tanya előtt parkoló autója alá, és a lehető legőszintébb elcsodálkozással megállapította, hogy nocsak. Tekintetét követve úgy döntöttem, hogy egyetértek vele, az autó alól ugyanis egy megszeppent palotapincsi pislogott ránk, majd ahogy elindultam felé, elmenekült. Pár próbálkozás után kiderült, hogy reménytelen megfogni, így tettem ki neki vizet, és elcafégoltam az egyetlen helyre, ahol vagy másfél éve láttam pincsit.


Hamubasült öszvér


2008. július 10, 21:03, csütörtök

Café a szokásos homokbansülését lecserélte hamufürdőre - szinte egész nap a felforrósodott porban heverészik, míg a többiek a beálló árnyékában hűsölnek.




Légymenhely Balástyán


2008. július 09, 13:46, szerda
"Sokan vagyunk, de nem elegen" jelszóval megszállták a legyek a tanyát. Jutott belőlük a házba, az udvarra, a karámba, vannak szimplán szemtelenek, harapósak, csípősek, és összességében sokat rontanak emberek és négylábúak közérzetén.


2008. július 05, 02:18, szombat


A kutyák pár hete fel lettek szerelve bolhanyakörvvel, ennek örömére Flex lapockáján kijött valami igen undorító gennyes gyulladás, diszkréten szivárog a bőréből a vaníliasodó, és persze viszket. Flex azóta visszasírja a bolhanyakörvet, amit lecseréltem egy vakaródzásgátló gallérra. Mivel a védendő felület a gallér mögött van, a szabvány szerint felhelyezett gallér nem tudja kifejteni antivakarin hatását, így új szabványt teremtettem: egy rossz kötőfék orr-részéből, szíjból és pár szegecsből rittyentettem Flexnek egy hámot, amihez rögzíteni lehet a gallért, a vakaródzásnak innentől annyi. Szegény blöki úgy meg volt szeppenve az új védőruhájától, hogy jó ideig mozdulni sem mert, max. bizonytalanul csóvált a farka végével, ha megszólítottam - tőből csóválást már nem kockáztatott meg. Bő fél óra múlva letottyant a fenekére, sőr pár órával később már lépésben közlekedett, bizony. Jó kis gallér-hám kombináció ez, nem csak a beteg bőrt védi, hanem felfogható hiperaktív ebek számára készült kényszerzubbonyként is.


üdvözlés, pukedli, miegyéb


2008. július 04, 15:12, péntek
Kedves Olvasó, üdvözöllek a Zakuszka-tanya honlapján. Ha régi olvasónk vagy, köszönjük a szünet alatt tanúsított türelmedet (nem mintha lett volna más választásod, node mégis), ha pedig most először vetődsz el hozzánk, akkor jó eséllyel nincsenek elvonási tüneteid (még.) Naaagy, szelíd bociszemeket meresztve megnyugtatnálak: amíg a lómenhely honlapja költözött, átvedlett, és ki tudja még mennyi mindent csinált, addig nem maradtál le semmiről, vagyok annyira aljas és számító, hogy a szünet alatt megtörtént összes tanyasi sztorit vadiújként adjam majd elő, ha lesz időm bepötyögni. Sajnos nem tudtunk úgy haladni a honlapos munkákkal, ahogy terveztük, ez itt-ott látszik is, de igyekszünk behozni a lemaradást és kikalapálni a fennmaradt hibákat, ill a köz nyomására (merthogy voltak türelmetlenkedő olvasók szép számmal, ami valljuk be, jólesik) bedobjuk a honlapot az elérhetőség mélyvizébe az aktuális állapotban. Hogy eltereljem a figyelmet a kisebb-nagyobb problémákról, ill. a szívszorító tényről, hogy fotó helyett néhol csak helikopter-leszállópályát imitáló piros ikszecskéket látni, igyekszem belehúzni a tanyablog-írásába, ill. a türelemért/türelmetlenségért cserébe új szösszenettel bővült az Olvasósarok (aztán egyszer majd beírom a sztori elejét is, fene az időrendiségbe.)


2008. július 02, 14:56, szerda


Sokat tanakodtam, hogy megírjam-e ezt a kis történetet, ami egy vendégkönyvi bejegyzésből nőtte ki magát. Egy brazil szappanoperának is dicsőségére váló, profin levezényelt hatásvadász segítségkérésbe sikerült belefutni, ami jó érzékkel borzolta az idegeket, és a feszültség növekedésével párhuzamosan csepegtetett némi információt is. Lássuk csak az első beírást:

lómentés levél gondolkodj

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)