Legyespej



Egy szép nyári estén 6 óra körül lementem a legelőre vizet hordani a nyomiménesnek. Szokás szerint körbevakarásztam a gigantikus négyfős állományt, amikor Nyüzüge lovam egy farokcsapásánál valami szokatlant vettem észre - a farka alatt mozgás támadt. Nem voltam benne biztos, hogy jól láttam - nagy levegő, ló farkához odalép, farok elfordít, gyomor meglendül. Nyüzügét a végbelén beköpték a legyek; néhány pajkos kukac időnként kidugta a fejét a sebből, és kedélyesen rámkacsintott.

A legelő mellett mindig tartok egy kötőféket vészhelyzet esetére, így pörgő gyomorral azonnal felvezettem a lovat az istállóhoz, hogy alaposabban megvizsgáljam. Hazaérve az áhított alapos vizsgálat –különös tekintettel a célfelület körülményes megközelíthetőségére - kivitelezhetetlennek bizonyult; mint az várható volt, Nyüzüge egyedül maradva intenzív hisztizésbe kezdett, hogy hol van a megszokott társaság, így szépen visszaballagtam, hogy nyüzsgő fenekű lovam lelkiállapotának helyrebillentéséhez hazavezessem a többi lófejűt is. Mire visszaértem a három másik lóval, Nyüzü már egy merő izzadság volt az idegtől, így már az alaphangulatot tekintve is izgalmasnak ígérkezett a "műtét".

A feladat adott volt; ki kell lakoltatnom a lárvákat, lefertőtleníteni a sebet, és a továbbiakban tisztán tartani a teljes gyógyulásig. Ilyesmit még sosem csináltam, és igyekeztem optimistán viszonyulni a problémához - némi önámítással felidéztem a terrarista korszakomban látott lisztkukacokat, és úgy éreztem: fog ez menni. Nagy naívan fogtam néhány fültisztító pálcikát, hogy azzal pikk-pakk kitoloncolom a hívatlan vendégeket, mull-lap, Betadin, oszt csókolom.

Igen ám, de mit fog szólni Nyüzüge ahhoz, hogy én a fenekében matatok? (Az én véleményemtől most tekintsünk el.) Lovam érzékeny művészlélek, nevezhetném hisztisnek is, és nem mondhatnám, hogy teljes bizalommal odaállok a farához, miközben valószínűleg fájdalmat okozok neki. Nem ártana segítséget hívni, de akiknek hirtelenjében szólhatnék, vagy félnek a lótól, vagy üvöltöznek velük, esetleg a kettőt együtt - ezt inkább kihagynám. Áááá, talán boldogulok egyedül is, megpróbálom pipával.

 Kikötöm a lovat, és előveszem a frissiben rögtönzött pipát. Nyüzüge rámnéz, és heves menekülési kísérletbe kezd, veri magát jobbra-balra, ágaskodik. Ajjaj, úgy tűnik, volt már némi negatív pipázási előélete. Gyorsan eloldozom, nyugtatgatom, nem történt semmi, és tényleg, nem történt semmi, de szegény párának  gúvadnak a szemei, és szabályosan retteg. Simogatom, nyugtatgatom, óvatosan megfogom az orrát, látod, nem bántalak... Végül sikerül felcsempészni a pipát, de paripám csodaszép pejkó olyan feszült, hogy érzem, bármikor robbanhat. Nem lesz ez így jó, leveszem a pipát, és megint kikötöm a lovat.

Mese nincs, meg kell próbálni pipa nélkül. Igazi egy életem-egy halálom érzésem van, ahogy odalépek a ló farához, félrehúzom a farkát, és alaposabban megszemlélem a munkafelületet. Egyébként is ideges vagyok, de ez tovább fokozódik; 3 lakóközösséget fedezek fel Farokalján. Egyet is épp elég kihívás segítség nélkül kipucolni egy hisztis lóból, nemhogy ennyit...

Próbálom elhessegetni az előző évi emlékezetes lóvarrás visszatérő momentumait, mikor is Zakuszka nevű derék szürkém véletlenül szétharapta az ujjamat. Nyugtatgatom magam, hogy a lónak ezen a végén nem fenyeget hasonló veszély, és egy fülpiszkálóval nekiállok feltérképezni a fenéklakó nyüvek eltávolíthatóságát. Az első meglepetés: igen kemény ellenállásba ütközöm. Azzal áltattam magam, hogy kicsit megpiszkálom őket és készségesen kihullanak, de nem, ezek kemény csávók. Nyüzüge közben feszülten rugdos, egyelőre csak a hasa alá, és nagyon nem egyértelmű, hogy ez nekem szól vagy a böglyöknek.

Szakad rólam a víz; itt bizony drasztikusabb eszközök bevetésére van szükség. Remegő lábakkal bemegyek a házba, hogy megtaláljam az optimális célszerszámot, amire rá is akadok a nővéremtől eltulajdonított hegyes végű szemöldökcsipesz személyében. Úgyis mindig hisztizik, hogy vigyem neki vissza, ha meghallja, hogy mihez használtam, garantált, hogy többé nem tart rá igényt.

Visszamegyek a lóhoz, elfoglalom a helyemet; jobb oldalt állok a fara mellett, farkát a jobb kezemmel a farára támaszkodva félrehúzom, bal kezemben a csipesszel meg óvatosan közelítek az egyik kukactelephez, és közben edzem a lelkem, hogy ne érjen váratlanul, amikor a csipesz hegyes vége eltűnik Nyüzüge fenekében, Nyüzüge hátsó lába pedig az oldalamban.

A csipesz benyomul a lárvák közé - és nem történik semmi. Se kukac, se agyonrúgás. Nofene…

Kezdek felbátorodni. A kukacok kitartóan kapaszkodnak, én meg kitartóan kutatok utánuk a csipesszel. Jó esetben kukacot kapok el vele, rossz esetben magát Nyüzügét, de lovamnak egy rossz mozdulata sincs, sőt... Mintha engedne a kezdeti görcsölése, a farkát is kevésbé kell félrehúzni...

Ez a büdös, perverz gebe kifejezetten élvezi, hogy a fenekét piszkálom! Az sem zavarja, hogy a sebben turkálva  kábé minden második próbálkozásra az ő szöveteibe kapaszkodom bele a csipesszel, de mivel nem látom, hogy mit fogtam (vérzik is), és már tudom, hogy a kukacok ádázul ragaszkodnak a törzshelyükhöz, hát én is húzom veszettül. Ha jön, kukac, ha nem jön, ló. Újabb próbálkozás.

A legfelső lakókat már kiköltöztettem, de mélyebben még laknak. Csipesszel már nagyon lutri, hát ne finnyáskodjunk, masszírozzuk ki őket bátran. Nem mondom, azért gumikesztyűvel kellemesebb munka lenne, de hazai pályán, a saját lovam fenekében kell turkálnom, csak semmi pironkodás. A három lakótelep 3 felduzzadt gumót alkot lovam végbelén, végül is elég kényelmesen lehet nyomkodni...

Ekkor imádott heréltem már úgy viselkedik, mint egy sárló kanca; lelkesen felmereszti a farkát, és farát himbálva próbál rámdőlni. Már eszembe se jut, hogy megrúghatna, csak azért lépek arrébb, mert így nem tudok dolgozni. Állok mögötte, két kezem a farára támasztva, így próbálom kivédeni a dülöngélés okozta kilengéseket, a lólikhoz egész közel hajolva, szememet meresztgetve vizslatok újabb eltávolítandó kukacok után, és Nyüzüge időnként kéjeseket sóhajt az orrom alá.

Másfél óra turkálás után meg mertem kockáztatni, hogy Nyüzüge hátsó fertálya elnéptelenedett. Lefertőtlenítettem a sebeket, és búcsúzóul lefújtam alumíniumsray-vel - itt azért borult a bili, mert Nyüzüge utálja, ha bármivel fújkodom. Sebaj, holnap majd kiengesztelem egy kis végbélmasszázzsal.

Kezelés után visszavezettem a roncsménest a legelőre. Ahogy elengedtem őket, boldog vágtába kezdtek, romantikus záróképként Nyüzüge fenekén ezüstösen csillant meg a lemenő nap fénye... Istenkém, milyen romantikus is tud lenni egy aluspray-s lósegg!...

Nyüzüge pedig ezentúl mégis inkább Nyű-züge.



vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)